Lasz Samu, geográfos és pedagógus, szül. Szergényben, Vas vm.) 1869 dec. 18. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol filozófiai doktorátust szerzett 1882-86-ig a budai főreáliskolában gyakorló tanár volt. Ugyanezidőben asszisztense és tollnoka volt az orsz. meteorológiai intézetnek, majd 1888. a győri főreáliskola rendes tanára lett. 1898 óta a budapesti I. ker. áll. főgimnáziumnak a földrajz-természetrajzi szakra tanárnevelő, vezető tanára. Széleskörű irodalmi munkásságot fejt ki: a szaklapokban és a napisajtóban sűrűn jelennek meg földrajzi és természettudományi népszerű közleményei és tárcacikkei. Földrajzi tankönyveit országszerte használják. Főbb önálló művei: A győri m. kir. áll. Főreáliskola monográfiája (1895); A magmamozgások, vulkanológiai tanulmány (Budapest 1896); Szövő-fonó mesterek c. tanulmányával (1886) a Magyar Szalon első díját, a Vulkanizmus cíművel a M. Földr. Társaságét (1883), Egy átkos kis légyről (a kolumbácsi légy) c. művével 1894. a Köztelek díját nyerte meg. Munkatársa e Lexikonnak is.