LÁNG SÁNDOR (Rákosszentmihály, 1913. jú1. 29. - Budapest, 1982. jan. 6)

A budapesti Kemény Zsigmond Általános Reáliskolában 1931-ben érettségizett, amikor is az országos középiskolai földrajzi tanulmányi versenyen első helyezést ér el. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1936-ban földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd 1938-ban földrajz-földtanásványtan szaktárgyakból kitüntetéssel doktorált. 1938 és 1942 között gimnáziumi tanárként tevékenykedett, először Egerben a Dobó István, majd a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban. 1942-ben a budapesti Tudományegyetem Földrajzi Intézetének tanársegéde lett, ahol 1944-45-ben egyetemi magántanár, majd 1946-ban intézeti tanár lett. Budapesti egyetemi oktatói tevékenységét 1958-63 között megszakította, amikor is a szegedi egyetemen oktatott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános Természeti Földrajzi Tanszékének vezetőjévé 1963-ban nevezték ki, s 1965-től nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanárként tevékenykedett. A földrajztudományok kandidátusa címet 1955-ben, a földrajztudományok doktora címet pedig 1964-ben kapta meg.

Pályája kezdetén a negyedkori felszínfejlődéssel, majd a folyóteraszok kutatásával és a völgyhálózat fejlődésével foglalkozott. A legkiemelkedőbb eredményeket a komplex karsztkutatás, a karsztmorfológia, a karszthidrológia és hidrometeorológia területén érte el, főként a Dunántúli-középhegység és a Bükk térségével foglalkozva. Szakmai munkásságára jellemző, hogy elméleti tevékenységét terepi munkával alapozta meg, s eredményei széles körű hazai és külföldi helyismeretről tanúskodnak. Nagy figyelmet fordított arra, hogy elméleti eredményeit gyakorlati megvalósítás kövesse. Több város, így Pécs, Szekszárd, Miskolc, Salgótarján vízellátására készített javaslatot, de szorgalmazója volt a nyári időszámítás bevezetésének is. Majd negyven évi egyetemi oktatói tevékenysége eredményeként több generációt indított el a földrajztanári pályán. Publikációinak száma meghaladja a háromszázat, melyek között több könyv, egyetemi jegyzet és számos szakvélemény, javaslat található. Részt vett a Magyar Földrajzi Társaság 1952. évi, és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1958. évi újjászerveződésében, mindvégig főként a karsztkutatás képviseletében. A Barlangkutató Társulat tevékenységét 1966-tól több mint másfél évtizedig elnökként irányította. Tudományos munkásságát számos hazai és külföldi szervezet kitüntetéssel, tiszteleti tagsággal ismerte el.

Főbb művei