Landsteiner,
Karl(szül. 1868. jun. 14. Bécs, Osztrák Császárság [Ausztria] - megh.
1943. jun. 26. New York, Amerikai Egyesült Államok), immunológus és
patológus. 1930-ban élettani-orvosi Nobel-díjat kapott a fő-vércsoportok
felfedezéséért és a vércsoportmeghatározás AB0 rendszerének kidolgozásáért;
ez az eljárás tette lehetővé a vérátömlesztés alkalmazását a mindennapi
orvosi gyakorlatban.
A bécsi Patológiai Intézet munkatársaként (1898-1908) Landsteiner alapvető különbözőségeket talált az emberi vérben; ezek a különbözőségek magyarázatot adnak a teljes vér válogatás nélküli transzfúziójában rejlő veszélyekre. Landsteiner kimutatta (1901), hogy az emberi vérnek legalább három alapvető típusa létezik attól függően, hogy a plazmamembránhoz (a vörös vértestek külső burkához) milyen cukortartalmú vegyületek, ún. antigének kapcsolódnak. Landsteiner a típusokat A, B és 0-val jelölte. Egy negyedik csoportot (AB típus), amely mind az A, mind a B antigént hordozza és nincsenek AB antitestjei, egy évvel később ismerték fel. Landsteiner 1927-ben két további típust (M és N) fedezett fel, valamint a Rhesus-, más néven Rh-faktort (1940); ez utóbbit arról a majomfajról nevezték el, amelyben kimutatták. Az Rh-faktor anyák és magzatok vérében olyan eseménysorozatok okozója lehet, amelyek abortuszhoz vagy koraszüléshez vezethetnek, vagy az újszülött súlyos betegségét eredményezhetik.
Landsteiner munkája fontos fejezettel járult hozzá az igazságügyi orvostan fejlődéséhez, mert elfogadható bizonyítékot szolgáltatott apasági keresetek és gyilkossági tárgyalások esetében. Annak bizonyítása, hogy a vércsoportok specifikus géneken keresztül öröklődnek, hasznos segítséget nyújtott az emberi genetika és antropológia tudományában.
Landsteinert a bécsi egyetemen a patológia egyetemi tanárává nevezték ki
(1909-19), majd a New York-i Rockefeller Institute for Medical Reseaech
professzora lett (1922-43). Könyve: The Specificity of Serological Reactions
(1936) klasszikus írás, amely elôsegítette az immunokémia tudományának
kialakulását.