LAKITS FERENC (Pécs, 1850. febr. 19.- Graz, 1919. júl. 24.)

Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában kezdte, és már ekkor pályadíjat nyert egy botanikai dolgozatával. A budapesti Tudományegyetemen matematikát és fizikát tanult. Tanári képesítést szerezve 1880-ban ösztöndíjjal Göttingenbe, Berlinbe és Bonnba ment, hogy csillagászati ismereteit gyarapítsa. Amint Konkoly-Thege Miklós feljegyezte, a göttingeni egyetemen a nagyW. Klinkerfuess professzor egyik kedvelt tanítványa volt, nála sajátította el az égitestek pályaszámításának elméletét és gyakorlatát.

Hazatérve azonban mégsem tudott képességeinek megfelelő állást szerezni. 1882-1885 közt a Kir. József Műegyetemen Kruspér István geodéziaprofesszor tanársegédje volt, emellett a budapesti evangélikus főgimnáziumban tanított, helyettes tanári beosztásban. Szabad idejében Konkoly-Thege ógyallai magán-csillagvizsgálójában észlelt, fizetés nélküli obszervátorként. Lakits határozta meg, igen nagy pontossággal, a Műegyetem csillagvizsgálójának és az ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumnak a földrajzi szélességét.

1885 végén, az akkor megalakított Postatakarékpénztárnál vállalt számvizsgáló állást; később pedig a MÁV műszaki osztályának alkalmazottja .lett. Innen a Kereskedelmi Minisztérium külkereskedelmi és vámügyi osztályához osztották be. Emellett az órásipari szakiskolában tanított. Bár hivatali beosztásában távol került a csillagászattól, a szaklapokból állandóan figyelemmel kísérte az asztronómia fejlődését. A Természettudományi Közlöny, majd a Mathematikai és Physikai Lapok hasábjain számos cikkben ismertette a csillagászat, a fizika, sőt, a műszaki fejlődés új eredményeit. Cikkeit különösen érdekesé teszi, hogy kritikusan szemlélte az eredményeket és elméleteket.

Nagy figyelemmel kísérte az újabb és újabb külföldi obszervatóriumok és tudományos intézmények alapítását, szervezését. Maga is sokat fáradozott a magyar állami csillagvizsgáló megszervezésén (eredménytelenül), és elsősorban ilyen irányú tevékenységének elismeréseként választotta meg a Magyar Orvosok és TermészetVizsgálók Vándorgyűlésének állandó központi választmánya a szervezet titkárává. Lakits igen sokat tett a vándorgyűlések szervezetének és szellemének korszerűsítése érdekében.

Igazi munkaterületét az 1880-as évek közepén találta meg, amikor Salamon Ferenc történetíró felhívta a figyelmét a magyar honfoglalás időpontjának akkor még tisztázatlan kérdésére. A bizánci és a nyugat-európai krónikák alapján csak annyi volt megállapítható, hogy a magyar törzsek 888-ban még nem jelentek meg hazánk mai területén, 900-ban azonban már bizonyosan birtokukba vették a Kárpát-medencét. A pontosabb kormeghatározásra azonban egy bizánci krónikában feljegyzett napfogyatkozás támpontot nyújthatott, csak éppen azt kellett kiszámítani, hogy mikor volt ez az esemény.

A krónika szerint Leó császár uralkodása idején - vagyis 886 után - Bizáncban "Napfogyatkozás állott be, úgy hogy éjjel lett a hatodik órában, és a csillagok megjelentek". Ezt követte néhány kisebb jelentőségű esemény, majd kitört az úgynevezett bolgár háború, amelyet követően a magyar törzsek megtelepedtek a Kárpát-medencében. Lakits nagy gonddal és hatalmas számoló munkával 21 napfogyatkozás adatait határozta meg, és megállapította, hogy ezek közül a 891. augusztus 8-án beállt fogyatkozás az egyedül számításba vehető jelenség. A fogyatkozás után eltelt időt is számításba véve, végül a honfoglalás időpontjául a 895-896 éveket jelölte meg. Ezt az időpontot az úgynevezett fuldai évkönyvek is megerősítik.

A magyar honfoglalás idejét végeredményben L. F. csillagászati számításai rögzítették, és ezt a kormeghatározást fogadta el a Magyar Tudományos Akadémia is. Ennek alapján szervezték meg a honfoglalás ezeréves ünnepségét 1896-ban.

A következő években sorra vizsgálta át a régi krónikák csillagászati adatait és történeti értékelésük lehetőségét. Kiszámolta az ó-orosz krónikákban felsorolt nap- és holdfogyatkozások adatait (a magyar királyok keleti kapcsolatai alapján ezeknek hazánkat is érintő vonatkozásai is vannak). E téren munkája úttörő jelentőségű volt. Megvizsgálta és alátámasztotta az angol Maunder következtetését, amely szerint az egyiptomi szárnyas napkorong ábrázolás a napfogyatkozáskor feltűnő napkorona látványa nyomán alakulhatott ki. Más irányú kutatása volt a középkori templomok tájolásának vizsgálata. Számos észak- és nyugat-európai gótikus templomnál kimutatható, hogy a főhajó tengelye eltér a hagyományos kelet-nyugati iránytól, és a védőszent ünnepén felkelő vagy lenyugvó nap helyzete felé irányul. Lakits megkezdte a magyarországi román kori és gótikus templomok irányainak vizsgálatát.

Ámbár történeti-csillagászati vizsgálatai érdekes és értékes eredményekre vezettek, nem keltettek nagyobb érdeklődést, és nem szereztek számára szakmai megbecsülést. Mindez hozzájárulhatott, hogy a túlzottan kritikus, emellett lobbanékony természetű Lakits egyre jobban eltávolodott még korábbi barátaitól is. Az I. világháború idején Grácban telepedett le, és ott is hunyt el.

Főbb művei