A budapesti Pázmány Péter Tudomány­egyetemen szerzett matematika-fizika ta­nári oklevelet (1934), és állás nélküli diplomásként került 1935-ben a budapest-sváb­hegyi (ma: Szabadság-hegy) Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatóriumba. Kez­detben mint észlelőcsillagász tűnt ki, az in­tézetben készült égboltfelvételek kéthar­mada (az 1935-43 közti évekből) tőle szár­mazik. A kisbolygók nyomon követésének és pályaelem-helyesbítésének munkájában vett részt, eközben 84 új kisbolygót fedezett fel, ezek közül tizenháromnak ő számítot­ta ki a pályáját, így elnevezésük is tőle ered. Két üstököst fedezett fel (Kulin 1940, Bernasconi-Whipple-Kulin 1942). Ezek voltak az első magyar felfedezésű üstökö­sök, amelyeket külföldön is regisztráltak.

Érdeklődése elsősorban az égimechani­ka felé fordult, sokat foglalkozott a kisbolygók pályaszámításával és a pályaadatok korrekciójával. Utóbb a háromtest problé­ma egyes kérdéseit tanulmányozta. Dok­tori értekezése a Gauss és a Väisälä pálya­számítási módszerek összehasonlító elem­zésével foglalkozik (1939). Észlelő csilla­gászként több nemzetközi programban vett részt (pl. az Eros kisbolygó 1942-43. évi földközelségének megfigyelésében), és sikeres munkájával jelentősen növelte a csillagvizsgáló nemzetközi hírnevét.

Már korán szívesen és sokat foglalkozott a csillagászati ismeretek népszerűsítésé­vel. Ilyen tárgyú írásai kezdetben a Termé­szettudományi Közlöny és a Búvár hasáb­jain jelentek meg. 1941-ben jelent meg A távcső világa című könyve, amelyben elő­ször adott útmutatást magyar nyelven a csillagászati megfigyelésekhez és a táv­csőkészítéshez. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1944-ben a Természettudományi Társulat keretében amatőrcsillagász alosz­tályt szervezett, és megindította a Csillagok Világa című folyóiratot. 1946-ban megala­pította a Magyar Csillagászati Egyesületet (amelyet 1949-ben a Természettudomá­nyi Társulatba olvasztottak), és újra indítot­ta a Csillagok Világát. Ugyanekkor megala­pította a budapesti Uránia Bemutató Csil­lagvizsgálót, amely az első hazai tudo­mánynépszerűsítő csillagvizsgáló volt. A következő években számos újabb bemu­tató csillagvizsgálót szerveztek - részben az ő irányításával - a vidéki városokban.

1949-ben eltávolították a csillagvizsgá­ló éléről, de már 1954-ben újból vezetővé, majd 1955-hen igazgatóvá nevezték ki. Ekkoriban kezdte széles körben népszerű­síteni a csillagászati távcsőtükrök készíté­sének módszereit. Ő maga több ezer táv­csőtükröt csiszolt a műkedvelő csillagá­szok számára. 1962-ben megszervezte a Csillagászat Baráti Körét, és nagy része volt a Föld és Ég című folyóirat megindí­tásában. Rendkívül nagy számú cikke mel­lett több ismeretterjesztő könyve is megje­lent. Szervező és távcsőoptikai tevékeny­sége az ország határain túl is ismert volt.

Főbb művei

A Gauss és Väisälä módszer kritikai összeha­sonlítása. Csillagászati Lapok, 1939-1940.; A távcső világa, I-II. Bp., 1941. - Átdolgozott új kiadások: 1958., 1975., 1980. (Társszerzők­kel.); Csillagászati kisenciklopédia (RÓKA Ge­deonnal), Bp., 1969.; Mit mondanak a csilla­gok? Bp., 1976.

Irodalom

KISS I. (szerk.) Bevezető a csillagászat ma­gyar nyelvű irodalmába. 1945-1979. Debrecen, 1981.; BARTHA L.: In Memoriam K. Gy. Albi­reo, 1989. C.; PONORI Th. A.: K. Gy. Föld és Ég, 1989. 6.

ifj. Bartha Lajos