KUBÁNYI ENDRE (Perlő, 1893. okt.9. - Budapest, 1983. aug. 29.)

Apja K. Endre főerdőtanácsos, anyja Kriváczky Emma. Temesváron járt középiskolába, orvosi oklevelét a budapesti egyetemen szerezte. Az első világháború alatt harctéri szolgálatot teljesített, majd a háború befejeztével külföldi tanulmányutakon volt az Amerikai Egyesült Államokban, Francia- és Németországban. Klinikai pályafutása során 1928-ban a pesti egyetemen magántanárrá habilitálták, hosszú időn át a sebészeti műtéttan előadója volt. 1933. nov. 16-ával kinevezték a Madarász Utcai Csecsemő- és Gyermekkórház főorvosává. Az első világháború idején egyre inkább előtérbe került az intravénás folyadékpótlás, közte a vérátömlesztés. Az egyes sebészeti és szülészeti osztályok saját területükön igyekeztek előzetesen kivizsgált, majd nyilvántartásba vett véradókat alkalmazni, ezek a kórházi személyzet köréből kerültek ki. Olykor egyébként más bajban nem szenvedő plethoras magas vérnyomásos betegek is jelentkeztek - igaz szórványosan - véradásra, akkoriban ugyanis a magas vérnyomásúaknál gyakran alkalmazták a vérlebocsátás ősi módszerét. K. E. ezen a téren értékes munkásságot fejtett ki, 1935-ben megnyílt a Madarász utcai Csecsemő- és Gyermekkórházban a Véradó Központ, amely hamarosan 1700 vérátömlesztéshez nyújtott segítséget.

1938-ban áthelyezték a Rókus Kórház II. sebészeti osztályára, a Madarász utcai központ azonban tovább működött egészen 1948 végéig. Ekkor munkáját az 1949-ben megalakult Országos Vértranszfúziós szolgálat vette át. A sebészet más munkaterületein végzett eredményes munkáját 77 tudományos dolgozat jelzi.

Működését a külföld is elismerte, 1935-ben elnöke volt a vérátömlesztési kongresszusnak. Tagja volt a Nemzetközi Sebésztársaságnak, a Nemzetközi Rákbizottságnak és a Német Sebésztársaságnak.