Középiskolai tanulmányai befejezése után először a késmárki Jogakadémián tanult, majd a bécsi Politechnisches Institut, a bécsi Műegyetem elődjének hallgatója lett. (Itt került kapcsolatba azzal a Jubál Károllyal, akinek később a József Ipartanodában tanártársa lett, és akit - Kossuth-párti összeesküvés vádjával - 1853-ban kivégeztek.) Mérnöki oklevele megszerzése után 1847-ben a bécsi Műegyetemen tanársegéd volt, majd külföldi tanulmányutak során alapozta meg elméleti és gyakorlati tudását. A József Ipartanoda meghívását elfogadva 1850-től kezdve tanított itt. Működése az intézmény két korszakán ívelt át: a József Ipartanoda tanáraként kezdte oktató tevékenységét, és a budapesti Műegyetem ny. r. tanáraként ment nyugállományba.

1850-51-ben az elemi mennyiségtant és mértant oktatta, 1851-től 1867-ig a gyakorlati mértan és mechanikai technológia tanára volt, de helyettesként 1851 és 1857 között a felsőbb mennyiségtan, 1863-1864 között pedig a mechanika, a géptan és a szerkezettan tanári teendőit is ellátta. 1867-ben a geodézia tanára lett, s itt tanított 1894-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az MTA 1858-ban lev., 1869-ben r. taggá, 1899-ben tiszteletbeli taggá választotta. Földmértan (Pest, 1869.) című könyvéért az Akadémia nagydíjával jutalmazták. A József Műegyetem mérnöki és építészeti osztályának 1871-72-től 1873-74-ig dékánja is volt.

Fő tudományága a geodézia volt, de elméleti és gyakorlati működése rendkívül széles területet fogott át. Ő állította össze Pest város felmérésének feltételeit, és a városmérés kivitelét 1869-71. években személyesen ellenőrizte. Jelentős tevékenységet fejtett ki a meteorológia terén is. Mint kiváló geodéta felismerte, hogy a magyar műszaki és gazdasági élet szempontjából mennyire fontos a mértékegységek szabatos meghatározása és értéküknek mind országos, mind nemzetközi viszonylatban való rögzítése. Ennek érdekében több ilyen irányú tanulmánya után közreműködött az 1874. évi VIII. törvénycikk előkészítésében, amely az egyedül törvényes mértékrendszerül vezette be nálunk is a méter és a kilogramm mértékegységet. Az ezekre vonatkozó nemzetközi tárgyalásokon Kruspér képviselte a magyar kormányt. Több tanulmányt írt a méter és kilogramm etalonok vizsgálatáról, ezek német és francia nyelven is megjelentek. Az etalon vizsgálatához műszereket is szerkesztett, illetve ezek megjavításához javaslatokat készített. Ilyen műszereiért nyert az 1878. évi párizsi kiállításon ezüst-, az 1885. évi világkiállításon aranyérmet. A kormány az ő előterjesztése alapján állította fel a mai Országos Mérésügyi Hivatal elődjét, a Mértékhitelesítő Bizottságot. Vezetőjéül K. L-t nevezte ki. E felelősségteljes megbízást tizenhat éven keresztül látta el. A Párizsban székelő Nemzetközi Mértékügyi Bizottság megalakulásakor, 1879-ben, Kruspért is tagjai közé választotta. E tisztséget tizenöt éven át viselte.

Több mint négy évtizedes működésével nagy lépésekkel vitte előre a magyar geodézia és meteorológia tudományát. Szobra a Műegyetem aulájában áll. Az egyetem közelében, a főváros XI. kerületében utcát neveztek el tiszteletére. Emlékére a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1956-ban geodéziai tudományos érdemekért évenként kiosztásra kerülő Kruspér-emlékérmet alapított.

Irodalom

ÁGOSTON József: K. I. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1905.; BODOLA Lajos: K. I. Technikus, 1921-22.; LEBOVICS Imre-NÉMETH József-SZABADVÁRY Ferenc: Műegyetemi arcképcsarnok. K. I. Technika, 1984.

Végh Ferenc