Gyermekkorában Nyíregyházán idősebb Krúdy Gyula - a nagy író apai nagyapja nevelte, 15 esztendős korában Svájcba költözött, anyjához. Itt szerzett orvosi diplomát, majd a holland gyarmati hadsereg katonaorvosaként egy évtizedet töltött a hátsó-indiai gyarmatokon. Leszerelése után előbb Singaporeban, majd Bombayban telepedett le. Mint szemorvos jelentős vagyonra tett szert. Így lehetővé vált, hogy egy jól felszerelt magán csillagvizsgálót rendezzen be. Angol barátainak támogatásával tagja lett a londoni Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Egyesület) eléggé zártkörű társaságának.

Különösen sokat foglalkozott a csillagászati műszerekkel, elsősorban a távcsövek érdekelték. Abban az időszakban, amikor minden nagyobb csillagvizsgáló nagy lencsés távcsövek beszerzésére törekedett, K. J. a homorú tükrű teleszkópok (reflektorok) alkalmazását szorgalmazta. A Királyi Csillagászati Egyesület előtt tartott előadásában kifejtette, hogy: A tükrös távcső az egyetlen műszer, amelyen az egész jövendő csillagászat nyugszik.

Ezt a megállapítását a következő évtizedekben az USA-ban üzembe helyezett óriás reflektorok teljes mértékben igazolták. Különösen sokat fáradozott azon, hogy a homorú tükrök csiszolásának és fényezésének (polírozásának), valamint optikai ellenőrzésének egyszerű, gépek nélküli amatőrök által kivitelezhető - módszereit kidolgozza. Az amatőr távcsőtükör készítéséről jelent meg német nyelvű műve 1919-ben, amelynek alapján világszerte ezerszámra készítettek jó minőségű reflektorokat. A nagy sikerű könyvet, a német A. Brunn kiegészítéseivel 1930-ban újból kiadták. Az amatőrcsillagászok, de a kisebb optikai műhelyek távcsőtükör-készítő tevékenysége ma is az általa kikísérletezett módszereken alapul. A műkedvelő csillagászok számára a megfigyelések és a fényképezés gyakorlati végrehajtásáról is írt ismertetést.

Az 1910-es években Luzernben telepedett le, ahol egy szemklinikát vezetett. Megalapította a Flammarion Csillagászati Egyesületet, és a nagyközönség érdeklődését szolgáló Flammarion Csillagvizsgálót. (A híres francia tudománynépszerűsítő Camille Flammarionhoz személyes barátság fűzte.)

Amikor 1921-ben megtudta, hogy az egyetlen magyar állami csillagvizsgálót, az ógyallai Konkoly-alapítványú Obszervatóriumot Csehszlovákiához csatolták, hazatért, és felajánlotta az államkincstárnak saját csillagdájának felszerelését. Az obszervatórium műszereinek értékét akkoriban mintegy tizenötmillió koronára becsülték. (Összehasonlításul: 1921-ben Budapest összes községi iskolájának személyi kiadása 44 millió korona volt.) Bár közben a berni egyetem is javaslatot tett a magán csillagvizsgáló megvásárlására, K. J. 1922-ben a magyar államkincstárnak ajándékozta a teljes berendezést. Ennek ellenében kincstári kormányfőtanácsosi címet és életjáradékot biztosítottak számára. A csillagvizsgáló berendezését a Budapest-svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium, a debreceni Tudományegyetem és a kalocsai Haynald-obszervatórium között osztották szét. Legnagyobb műszere, egy 50 cm-es átmérőjű tükör ma Debrecenben működik, saját csiszolású 25 cm-es tükre jelenleg Baján a Városi Csillagvizsgálóban található.

Főbb művei

Das moderne Spiegelteleskop in der Astronomie. Leipzig, 1919. (Új kiadás, Leipzig, 1930); Einführung in der praktische Astronomie und Astrophysik. Leipzig, 1913.

Források

KRÚDY Gy.: K. E. regényes története... Magyarország, 1921. dec. 8.; B. L.-K. Zs.: K. J.-ről, Élet és Tudomány, 1978. 43. BARTHA L.: A tükörkészítés apostola: K. J. A Csillagvizsgáló, 1997. 6. (Salgótarján)