KROMPECHER ÖDÖN (Poprád, 1870. febr. l5.-Budapest, 1926 aug. 26)

Középiskoláit Iglón, orvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1894-ben avatták orvosdoktorrá. Ekkor már egy év óta a Kórbonctani Intézetben Pertik Ottó professzor mellett dolgozott, aki a rutinfeladatok alól mentesítette tanítványát. Ennek köszönhetően minden idejét és energiáját tudományos feladatok megoldására fordíthatta. Hamarosan külföldi tanulmányútra is indulhatott: a párizsi Pasteur Intézetben dolgozott kilenc hónapon keresztül. Hazatérve kórbonctanból és bakteriológiából magántanári képesítést szerzett (1902). 1910-ben címzetes rk., 1914-ben - Pertik halála után - ny.r. tanárrá, a II. sz. Kórbonctani Intézet igazgatójává nevezték ki. 1925-ben az MTA lev. tagjává választotta. Pályájának csúcsán, hírnévtől és elismeréstől övezve, az MTA nagyjutalmának birtokosaként önkezével vetett véget életének (1926).

Tudományos munkássága a rákos daganatok sejtjeinek burjánzására vonatkozólag eredményezett világviszonylatban új, nagy jelentőségű eredményeket, amelyek a prekancerózus elváltozások felismerése, a rosszindulatú daganatok prevenciója és gyógyítása szempontjából figyelemre méltóak. Még kezdő kutatóként a daganatsejtek többszörös indirekt osztódását tanulmányozta (1895). Professzora e kutatási eredményeket Waldeyernek is bemutatta, aki felkérte Krompechert az anatómusok bázeli nagygyűlésén bemutatóval egybekötött előadás tartására. Nagyon szellemesnek találta ugyanis azt a felismerését, hogy a daganatsejtek többszörös indirekt osztódása nem síkban - mint azt addig gondolták hanem térben zajlik le, és egymagában nem kóros jelenség, mert mindenütt előfordul, ahol a szövetek anyagcseréje valami okból fokozódik.

Invenciózus kutatásainak legjelentősebb eredménye az ő általa "basalsejtes ráknak", mai nevén "basaliomának" nevezett új típusú daganat felismerése, és a bőrrákok egyéb típusaitól történt elkülönítése. Több évtizeden át folytatott sikeres kutató munkájának eredményeit, a rákos daganatok összehasonlító kórtanáról 1925-ben tartott Balassa emlékelőadásában foglalta össze. Ezt követően a rák keletkezésére vonatkozó uralkodó nézeteket tette kritika tárgyává, és új elméletet dolgozott ki a rákos hajlam, valamint a rákos burjánzás kialakulásának magyarázatára. Úttörő jelentőségűek a nyálkahártyák basalsejtes rákjának előfordulására vonatkozó megállapításai. Kidolgozta a nyálkahártyák basalis sejtjei prekancerózus burjánzása korai felismerésének módszerét, és ezzel nagy mértékben mozdította előre a rák megelőzésének és gyógyításának lehetőségeit.

Főbb művei

Der Baselzellenkrebs. Jena, 1903.; Kristallisation, Fermentation, Zelle und Leben. Wiesbaden, 1907.

Irodalom

REGÖLY-MÉREI Gyula: K. Ö. emlékezete. Orvosi Hetilap, 1966.

Karasszon Dénes