KROMPECHER ÖDÖN (Poprád, 1870. febr. l5.-Budapest, 1926 aug. 26)
Középiskoláit Iglón, orvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1894-ben
avatták orvosdoktorrá. Ekkor már egy év óta a Kórbonctani Intézetben Pertik
Ottó professzor mellett dolgozott, aki a rutinfeladatok alól mentesítette
tanítványát. Ennek köszönhetően minden idejét és energiáját tudományos
feladatok megoldására fordíthatta. Hamarosan külföldi tanulmányútra is
indulhatott: a párizsi Pasteur Intézetben dolgozott kilenc hónapon
keresztül. Hazatérve kórbonctanból és bakteriológiából magántanári
képesítést szerzett (1902). 1910-ben címzetes rk., 1914-ben - Pertik halála
után - ny.r. tanárrá, a II. sz. Kórbonctani Intézet igazgatójává nevezték
ki. 1925-ben az MTA lev. tagjává választotta. Pályájának csúcsán, hírnévtől
és elismeréstől övezve, az MTA nagyjutalmának birtokosaként önkezével vetett
véget életének (1926).
Tudományos munkássága a rákos daganatok sejtjeinek burjánzására vonatkozólag
eredményezett világviszonylatban új, nagy jelentőségű eredményeket, amelyek
a prekancerózus elváltozások felismerése, a rosszindulatú daganatok
prevenciója és gyógyítása szempontjából figyelemre méltóak. Még kezdő
kutatóként a daganatsejtek többszörös indirekt osztódását tanulmányozta
(1895). Professzora e kutatási eredményeket Waldeyernek is bemutatta, aki
felkérte Krompechert az anatómusok bázeli nagygyűlésén bemutatóval
egybekötött előadás tartására. Nagyon szellemesnek találta ugyanis azt a
felismerését, hogy a daganatsejtek többszörös indirekt osztódása nem síkban
- mint azt addig gondolták hanem térben zajlik le, és egymagában nem kóros
jelenség, mert mindenütt előfordul, ahol a szövetek anyagcseréje valami
okból fokozódik.
Invenciózus kutatásainak legjelentősebb eredménye az ő általa "basalsejtes
ráknak", mai nevén "basaliomának" nevezett új típusú daganat felismerése, és
a bőrrákok egyéb típusaitól történt elkülönítése. Több évtizeden át
folytatott sikeres kutató munkájának eredményeit, a rákos daganatok
összehasonlító kórtanáról 1925-ben tartott Balassa emlékelőadásában foglalta
össze. Ezt követően a rák keletkezésére vonatkozó uralkodó nézeteket tette
kritika tárgyává, és új elméletet dolgozott ki a rákos hajlam, valamint a
rákos burjánzás kialakulásának magyarázatára. Úttörő jelentőségűek a
nyálkahártyák basalsejtes rákjának előfordulására vonatkozó megállapításai.
Kidolgozta a nyálkahártyák basalis sejtjei prekancerózus burjánzása korai
felismerésének módszerét, és ezzel nagy mértékben mozdította előre a rák
megelőzésének és gyógyításának lehetőségeit.
Főbb művei Der Baselzellenkrebs. Jena, 1903.; Kristallisation, Fermentation, Zelle und
Leben. Wiesbaden, 1907. Irodalom REGÖLY-MÉREI Gyula: K. Ö. emlékezete. Orvosi Hetilap, 1966. Karasszon Dénes