A brünni német Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1930 és 1943 között Belgiumban a Bell Telefon Társaság kutatómérnöke. Ezekben az években részt vett a belgiumi, hollandiai és svájci automatikus távbeszélő-hálózatok tervezésében. Tehetségét bizonyította, hogy a Bell Telefon Társaságnak számos olyan szabadalma van, amelyeken egyedül vagy társszerzőként szerepel neve. E szabadalmak többsége a telefonberendezésekkel és számítógépekkel kapcsolatos, és számos közülük bevezetésre is került a világ különböző részein.

1945 és 1949 között a budapesti Standard Villamossági Rt. (ma BHG Híradástechnikai Vállalat) műszaki igazgatója. A távbeszélő-hálózat háború utáni rekonstrukciójában vezető szerepet játszott, és ezt a tevékenységét 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

1949-ben nevezték ki egyetemi tanárnak, és megbízták az újonnan alapított vezetékes híradástechnika tanszék vezetésével. Óriási energiával kezdett munkához az egyetemi szintű oktatás és kutatás megszervezése érdekében.

Mint a Standard-gyár korábbi műszaki igazgatóját, őt is elítélték a Standard-perben. Több évi igazságtalanul börtönben töltött ideje alatt is volt energiája arra, hogy új számítástechnikai elveket dolgozzon ki, és megtervezzen egy digitális számítógépet. 1958-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen - a börtönben készült tervek alapján - elkészítette az első hazai programvezérlésű (de még nem tárolt programú) jelfogós bináris számítógépet, a MESZ 1-et. A berendezés kb. 2000 darab (10-féle) jelfogóból épült fel, az adatokat bebillentyűzték, az eredmény kiírására egy írógépet alakítottak át, a billentyűket elektromágnesek húzták meg. A fogyasztás kb. 600--800 W volt. A programot kézzel lyukasztott lapon tárolták. A gép egycímű utasításokat használt, egy lapra 45 utasítás fért rá (5 bit a műveleti kód, 7 bit az adat címe), ezenkívül 9 konstans. A jelfogó adattárban 12 db 27 bináris számjegyű számot lehetett tárolni. A gépben automatikus 10'2 és 2'10 átalakító volt beépítve. A gép építésében részt vett Werner János (Svédország); majd a továbbfejlesztésében Frajka Béla docens (BME). K. L. e munkája folytatásaként, 1964-ben kidolgozta az első hazai nyelvstatisztikai automatát.

1960 és 1963 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának dékánja. Az ő nevéhez fűződik a villamosmérnöki képzés tantervének korszerűsítése és az elektronikai technológiai szak bevezetése.

Tudományos eredményeinek elismerését jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező tagjává, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta. Számos kitüntetést is kapott.

Élete végéig aktív részese volt a műszaki közéletnek. Javaslatok sorát dolgozta ki a hazai telefonhálózat fejlesztése, a hazai crossbartechnika bevezetésére.

Mint kiváló pedagógus, műszaki és gazdasági szemléletet adott a fiatal mérnököknek, és kifejlesztette azt az érzéket, hogy valamennyi műszaki megoldást a körülmények széles körének figyelembevételével kell megítélni.

Főbb művei

The new digital computer of the Polytechnical University Budapest. Period. polytechn. Electr. Eng., 3. 1959.; Development problems of telephone exchanges. Uo.: 5. 1961.; Távbeszélő-technika. Bp., 1965.; (FRAJKA Bélával:) Távbeszélő-technika 2. Bp., 1966.; Mérnöki tevékenységem az elektronikus számítógépek "őskorából". Magyar Tudomány, 1973.

Irodalom

GÉHER Károly: K. L. Magyar Tudomány, 1984.; KOVÁCS Győző: K. L. Mikroszámítógép Magazin, 1984.