Kozirev, Nyikolaj Alekszandrovics (szül. 1908. szept. 2. Szentpétervár, Oroszország), orosz csillagász, elsőként fedezett fel vulkánszerű tevékenységet a Holdon. A holdfelszín gáznemű kisugárzásainak észlelésével kétségessé tette azt a hosszú ideig uralkodó felfogást, hogy a Hold halott és inaktív égitest.
Kozirev 1931-ben a Leningrád (Szentpétervár) közelében levő Pulkovói Obszervatórium munkatársa lett, a bolygókat és a sarkifény-jelenségeket tanulmányozta. Noha már fiatalon nevet szerzett a szakmában, a Sztálin-rendszer 1937-ben bebörtönözte, s egészen 1948-ig nem engedték szabadon.
Kozirev 1954-ben arról számolt be, hogy a földi északi fényhez hasonló sarkifény-jelenséget észlelt a Vénusz bolygón. Bejelentése tudományos vihart kavart. Ha ugyanis a Vénuszon léteznék sarki fény, akkor ennek a bolygónak a Földhöz hasonlóan mágneses tere van, s a vénuszi jelenségek tanulmányozása sok új információt adhat a mágneses viharok megértéséhez. (Az amerikai Mariner 10 űrszonda 1974 februárjában 5800 km távolságban repült el a Vénusz mellett, s nem észlelt kimutatható mágneses teret.)
Kozirev az Alphonsus holdkrátert vizsgálta, amelynek alján 1958-ban vöröses ködöt észlelt; ezt vulkánkitöréssel magyarázta. Az észlelést a következő évben megerősítette. Arra következtetett, hogy a jelenséget vulkáni tevékenység válthatta ki, ezt azonban sok csillagász vitatja. Mindenesetre megfigyelései új lendületet adtak a holdkutatásnak.
Kozirev 1963-ban azzal lepte meg a csillagászokat, hogy
hidrogént fedezett fel a Merkúr ritka atmoszférájában.
A Merkúr gyenge gravitációs tere következtében a hidrogénnek
régen el kellett volna szöknie. A problémát tovább vizsgálva,
Kozirev később arra a következtetésre jutott, hogy a hidrogén
a Napból érkezik hidrogénatommagok formájában.