KOVÁCS ISTVÁN (Budapest, 1913. dec. 6. - Budapest, 1996. jún. 8.)

A híres fasori Evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd 1936-ban számtantermészettan tanári oklevelet szerzett a budapesti Tudományegyetemen. Még ebben az évben fizetés nélküli tanársegédi állást kapott a Műegyetemen. A következő évben két dolgozata jelent meg (amellyel doktori címet szerzett), a kétatomos molekulák spektrumáról. Ennél a kutatási területnél azután fél évszázadon át kitartott. Féltucat publikációja jelent meg úgy, hogy tudományos munkája mellett diákokat készített fel az érettségire, illetve az óbudai Goldberger gyár laboratóriumában dolgozott heti két alkalommal. Budapest ostroma után - amint azt számtalanszor elmondta - vidáman kiment az utcára, ahol az oroszok elfogták és kivitték a Szovejtúnióba. Szerencséjére nála volt egy Moszkvában kiadott angol nyelvű fizikai folyóirat, amelyben egy szovjet szerző őreá hivatkozott. Erre hivatkozva elkezdte magyarázni az oroszoknak, hogy ő fizikus. Végül ennek nyomán 1945 novemberében hazaengedték.

1946-ban Novobátzky Károly az újonnan szervezett Elméleti Fizikai Intézetbe hívta, ahol adjunktusi, majd intézeti tanár minőségben oktatott. 1948-49-ben Sopronban, a Műszaki Egyetem kihelyezett karán tanított, 1949-ben átvette a Bay Zoltán távozásával üresen maradt atomfizikai tanszék vezetését. 1950-ben megbízták az akkor alakult Központi Fizikai Kutató Intézet vezetésével. Igazgatósága alatt a KFKI-nak hat tudományos osztálya alakult, elsőül a spektroszkópiai osztály, amit ő vezetett. 1956 szeptemberében mondvacsinált (és a nyilvánosság előtt eltitkolt) ürüggyel eltávolították az intézetből. Mivel munkatársai a KFKI-ban maradtak, "egyszemélyes tanszék" formájában kezdte az egyetemen kutatómunkáját. (A KFKI-ból való távozása után a hatból három osztályt feloszlattak, közöttük a spektroszkópiai osztályt is.) 1958 és 1966 között két tucat publikációt írt, valamint - nagyrészt kanadai meghívása idején - egy könyvet. 1967-ben - 18 évi levelező tagság után - az akadémia rendes tagjai sorába választotta.

Szerette a futballt; a zenét, szeretett mesélni ("sztorizni" - ahogyan mondta). Az 1958-ban szerzett táncdala, az Ezüst gitár, nagy siker volt. "Számos országban a sikerlisták élére került, háromszor annyi pénzt kaptam érte, mint a könyvemért." - mondogatta.

A kétatomos molekulák spektrumának világszerte ismert szaktekintélye volt, írásaira ezért többször hivatkoztak a szakirodalomban. A New York-i Tudományos Akadémia 1981-ben tagjául választotta. Kitüntetései közül nevezetesebbek a Kossuth díj (1951), Állami díj (1975), az Eötvös Lóránd emlékérem (1976). Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében, tagja volt számos tudományos bizottságnak.