KOTSIS IVÁN (Arad, 1889. dec. 15. - Budapest, 1980. jan. 11.)

Építész, műegyetemi tanár. Családja mindkét ágon dunántúli származású, de édesapja, a Münchenben és Bécsben tanult építész, a pálya gyakorlása során Aradra került, s ott megtelepedett. K. I, középiskolai tanulmányait az aradi Állami Főreáliskolában végezte, egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen. A szünidőket részben szakmai munkával töltötte - történelmi homlokzatokat mért fel Egerben, dolgozott Alpár Ignác, majd Hültl Dezső irodájában -, részben szüleivel tett különböző utazásokat.

Oklevelének megszerzése után, 1911-ben az újkori építészet tanszékére került, mint tanársegéd Hauszmann Alajos, illetve Hültl Dezső mellé. 1912-ben tanulmányi ösztöndíjjal hosszabb utazást tett Olaszországban, majd Németországban és Ausztriában. Hamarosan adjunktussá nevezték ki, mellette gyakorló építészeti munkát is folytatott, pályázatokon vett részt. Első önálló megbízását a népiskolai program keretében kapta, de ezek a tervei a háború következtében már nem valósultak meg.

1915-1917 között mérnökhadnagyként szolgált a Kárpátokban. 1917-től ismét a műegyetemen folytatta munkáját, ahol a következő évben műszaki doktori címet szerzett. 1920-ban magántanárrá képesítették, 1922-ben az újonnan szervezett épülettervezési tanszék helyettes tanári teendőivel bízták meg, s lett 1923-tól e tanszék rendkívüli, majd 1926-tól nyilvános rendes tanára. Műegyetemi tanári munkaköréből 1949. dec. 31-én nyugdíjazták. 1950. jan. 1-től a Középülettervező Vállalat szolgálatába lépett, s ott részt vett a budai várpalota helyreállítási munkáiban, s egyéb jelentős munkák tervezésében. 1966-tól ismét nyugalomba kellett vonulnia, de a munkát szerződéses viszonyban tovább folytatta, egészen 1977-ig.

Mint tervező építész 36 tervpályázaton vett részt, és 20 alkalommal nyert díjat vagy megvételt. Számos köz- és magánépület tervét készítette el, köztük van a főhercegi nyaraló Tihanyban (1924-25), ugyanott a Magyar Biológiai Kutató Intézet (1926-tól), a Károly király emléktemplom és ferences kolostor Zalaegerszegen (1925), a budapesti Regnum Marianum emléktemplom (1926-tól) - melyet 1951-ben lebontottak -, számos vidéki csendőrlaktanya, bérházak, lakóházak. Legkedvesebb épületei közé sorolta a balatonboglári templomot (1931), plébániát (1938) és kultúrházat (1942). Munkásságában kiemelkedő jelentőséggel bírnak a Székesfehérváron 1935-től éveken keresztül végzett munkái, melyek során a városkép esztétikai formálását is módja volt megvalósítani. Sok középület átalakítása tartozik életművéhez, köztük a zalaegerszegi városháza kibővítése (1927), a székesfehérvári városháza építése (1935-36), a későbbiek közül a budapesti jogi kar átépítése (1961), az Erkel Színház (1959-62) és a soproni színház (1963) átalakítása.

A hosszú életpálya és sokoldalú munkásság során elnyert különböző díjaknál és kitüntetéseknél talán többet mond a róla 1990-ben elnevezett emlékérem, a magyar építészet „fair play” díja, melyet a Magyar Építészek Szövetségének elnöke évenként a névadó születésnapján ad át. A K. L-emlékéremmel pénzjutalom nem jár, jelentőségét az alapító okiratban foglaltak fejezik ki: „Jelképezni kívánja az érem névadójának életművével hitelesített felfogását, az etikai alapon nyugvó, megalkuvás nélküli, de kellő építészeti alázattal folytatott szakma gyakorlásáról. Az ő tiszta erkölcsi alapon nyugvó magatartása mindenkor példaképe lehet építésztársadalmunknak. Szilárd szakmai meggyőződését a legnehezebb években sem adta fel. Ezt a kitüntetést azok kapják, akik építészeti hivatásukat e szellemben gyakorolják."”

Főbb művei

Életrajzom. Lapis angularis, Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, Bp., 1995.; K. I. tervezéseinek és megvalósult műveinek törzsjegyzéke. A szemelvényeket és az illusztrációkat válogatta, a törzsjegyzékeket készítette PRAKFALVY Endre.; Az olasz renaissance építészet alaktana. Bp., 1917. (és több bővített kiadás); Családi házak - Familienhäuser. Bp., 1920. (több kiadás); Épületek alaprajzi megoldásai. Bp., 1921.; Tervezetek - Etwürfe. Bp., 1922.; Családi házak és nyaralók. Bp., 1928.; Közép- és kislakások alaprajzi megoldásai bérházakban. Bp., 1942.; Sorházak alaprajzi megoldásai. Bp., 1942.; Tervgyűjtemény hallgatóim munkáiból. Bp., 1944.; Épületek és tervek. Bp., 1945.; Térművészet. Bp., 1946.; Az újkor építészetének tárgymutatója. Bp., 1948.

Irodalom

CSONKA Pál: K. I. 1889-1980. Műszaki Tudomány, 57. 1979.; MORAVÁNSZKY Ákos: Száz éve született K. I. Magyar Építőművészet, 1989.

Kaiser Anna