KŐSZEGHI-MÁRTONY KÁROLY (Sopron, 1783. márc. 12. - Brünn, 1848. júl. 21.)

A bécsi hadmérnöki iskolában végzett. Már fiatal tisztként részt vett nagyszabású munkákban, így a Földvár-Ercsi melletti sánc építésében, majd később megbízták a franzenfesti vár építésével. E feladat mélyépítési kérdéseinek megoldása közben kezdett földnyomás-kutatásokkal foglalkozni. Számos kísérletet végzett és e téren is úttörő munkásságot fejtett ki. Nagyléptékű modell-kísérleteit később e század húszas éveiben igazolták. Megállapította a földnyomás nagysága és eloszlása, valamint a talaj fizikai jellemzői (térfogatsúly, belső súrlódás és kohézió) közötti összefüggéseket. Foglalkozott a kérdéskör elméletének ismertetésével is, bemutatva Coulomb és Francis elméleteit. Ismereteit eredményesen használta fel a bécsi Schotten Bastion tervezésénél.

Műszaki munkásságának legfontosabb eredménye a sűrített levegős légzőkészülék feltalálása. (Az irodalomban a gázálarc felfedezését tulajdonítják - tévesen - neki.)

A gázálarc a légzéshez szükséges levegőt szűrőbetéten át szűri. Használhatósága a környező levegő gázzal vagy füsttel való szennyezettségétől függ. Ha a környezeti levegő oxigéntartalma 15% alá csökken, már megszűrve sem alkalmas a légzésre. K. M. K. német nyelvű ismertetésében is azt írta, hogy az ő mentőkészüléke "irrespirabler" (belélegezhetetlen) levegőben is használható.

Abban az időben a várostromnál a várfal alá aknát építettek és innen robbantással akarták a várfalat megbontani. A robbantás után az aknászoknak azonnal be kellett hatolni a lőporgázokkal elárasztott folyosóba, hogy ellenőrizzék az eredményt. Ilyenkor többen meghaltak. K. M. K.-nak az volt a feladata, hogy lehetővé tegye a veszélytelen behatolást a föld alatti aknába közvetlenül a robbantás után. Ezt csak olyan készülékkel lehetett megoldani, amellyel az ember függetleníteni tudta magát a környezeti levegőtől.

Az első ilyen típusú légzőkészülék megalkotása Alexander Humboldt érdeme. 1785-ben impregnált szövet zsákban tárolt atmoszférikus levegőt használt. A zsákot és a szájcsutorát csővezeték kötötte össze. Ez a megoldás azonban csak néhány perces tartózkodást tett lehetővé.

K. M. K. a többlet (120 liter) levegőt a katona hátára felszerelt 6 literes acélpalackban 20 bar nyomással tárolta. Ez kb. 25-30 perces tartózkodást tett lehetővé a használónak. Találmányának az volt a lényege, hogy a levegőt acélpalackban sűrítve tárolta. A könnyűbúvárok, tűzoltók, bányamentők stb. ma is használatos készülékeinél is ezt az elvet alkalmazzák.

Az 1829-ben készült készülék hivatalos bemutatójára 1830. október 30-án került sor. A bírálóbizottság megállapította, hogy kb. 30 percig védi a katonákat a mérges gázoktól.

A készüléket - amit C. E. Kraft bécsi mechanikus készített el - a katonaságon kívül a bécsi tűzoltóság is használta. Kraft, K. M. K. halála után, 1861-től, már saját neve alatt hozta forgalomba.

A sűrítettlevegős légzőkészülék bevonult a technika vívmányai közé, és ez nem kis mértékben K. M. K. hadmérnöknek köszönhető. Nevéhez fűződik a tábori főzőkészülék, a "gulyáságyú" feltalálása is.

A Magyar Tudományos Akadémia lev. tagjává választotta 1848-ban, de még ez évben megbetegedett és meghalt.

Irodalom