KOSUTÁNY TAMÁS (Nyírlugos, 1848. márc. 7. - Budapest, 1915. jan. 19.)

Tanulmányait a keszthelyi gazdasági tanintézetben kezdte, melyet 1869-ben kiváló eredménnyel végzett. Kémiatanárának, Schenek Istvánnak (1836-1909) hatására pesti egyetemre rendkívüli bölcsészhallgatónak iratkozott be, majd Than Károly (183-1908) javaslatára kapott állami ösztöndíjjal a hallei egyetemen folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait. Hazatérte után, 1871-ben a magyaróvári gazdasági akadémián a vegytan segédtanára lett, itt jelent meg első műve a Borászati vegytan alapvonalai címmel (1873), és ekkor készítette német nyelvű doktori értekezését (Analitische Bestimmung und planzenphysiologische Bedeutung einiger Bestandtheile der Tabak-Pflanze), melyet Lipcsében 1873-ban védett meg. 1884-től a tanszék és a mellette létesült Vegykísérleti Állomás vezetőjeként működött 1903-ig, amikor kinevezték a budapesti Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójának. E beosztásban dolgozott haláláig, miközben meghívott előadóként a József Műegyetemen 1903-tól 1908-ig a mezőgazdasági kémiai technológiát tanította. Kitűnő tanár volt, aki négy évtized alatt a kémikusok nemzedékeit nevelte. Részt vett a hazai gyakorlati szakemberképzésben is, és molnárképző, szeszgyárvezető stb. tanfolyamokat vezetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1894-ben levelező tagjává választotta.

Tudományos munkássága azzal kezdődött, hogy a Természettudományi Társulat megbízásából 1874-ben a magyar dohányfajtákat tanulmányozta. Mintegy ötven hazai dohányfajtával végzett kémiai és növényélettani vizsgálatairól 1877 és 1881 között többrészes munkában tájékoztatott. Ezután érdeklődése a mezőgazdasági szeszgyártás irányába fordult, és e téren folytatott tanulmányai eredményeként jelentette meg 1891-ben az első magyar nyelvű szeszgyártási szakkönyvet. Ebben kiemelten foglalkozott a borélesztők szerepével. A kilencvenes években a növények táplálkozástani, mezőgazdasági-kémiai kérdéseivel foglalkozva, Cserháti Sándorral (1852-1909) kiadta az első magyar trágyázástani kézikönyvet, majd a takarmányozásról írt alapvető munkát. A századforduló idején a magyar búza és búzaliszt versenyképessége érdekében, a földművelésügyi tárca megbízására intenzív kutatásokba kezdett és kb. 600 búzafajtát hat éven át kémiailag analizált, vizsgálta sikértartalmukat és egyéb tulajdonságaikat, majd tapasztalatai alapján közreadta a levonható tanulságokat a helyes talajművelés és korszerű gazdálkodás folytatásához.

Tehetséges tudományszervező és termékeny szakíró volt. Több száz cikke, tanulmánya jelent meg a szakfolyóiratokban.

K. T. egyike volt a századforduló időszakában eredményesen működő azon tudományos egyéniségeknek, akik a korszerű elméletet közvetlenül a gyakorlatban, a köz javára tudták hasznosítani.

Főbb művei