Kossel, Albrecht (szül. 1853. szept. 16. Rostock, Mecklenburg [ma Németország] - megh. 1927. júl. 5. Heidelberg, Németország), német biokémikus, 1910-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a nukleinsavak és a fehérjék kémiájának vizsgálatában elért eredményeiért.
A Német Egyetem (ma Strasbourgi Egyetem) elvégzése után (1878) Kossel itt és a Berlini Egyetem Élettani Intézetében dolgozott, majd 1895-ben a marburgi Élettani Intézet élettanprofesszora és igazgatója lett. 1901-ben Heidelbergben a Fehérjekutató Intézet vezetésével bízták meg.
Kossel 1879-ben kezdte el az akkoriban izolált, "nukleinek"-nek
nevezett anyagok (nukleoproteidek) vizsgálatát. Kimutatta,
hogy a molekulák egy fehérje- és egy nem-fehérje-részből
(nukleinsavból) állnak. Kossel és tanítványai
1885 és 1901 között hidrolízissel és más
kémiai módszerekkel elemezték a nukleinsavakat, s
felfedezték a vegyületeket alkotó adenint, citozint,
guanint, timint és uracilt. Kossel fedezte fel a hisztidin nevű
aminosavat (1896), a timinsavat és az agmatint is.