KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR (Kőrös, 1784. ápr. 4. - Darjeeling, 1842. ápr. 11.)

Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, közép- és főiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a református Bethlen-kollégiumban folytatta. A nyelvek, a földrajz s a történelem - ezen belül a magyar őstörténet - foglalkoztatta. Enyedi diákként tett fogadalmat a magyar őshaza fölkeresésére. Az angliai egyházi adományokból az enyedi kollégiumoknak juttatott ún. "angol pénz" kamataiból ösztöndíjasként tanult a göttingeni Georgia-Augusta egyetemen, 1816. ápr. 16-tól 1818 júniusának végéig. Az antropológus Blumenbach hívta föl figyelmét a török nyelvű ázsiai-ujgurok s a magyarok esetleges rokonságára.

Eredeti célja az volt, hogy orosz földön áthaladva vizsgálja meg a magyar nyelvrokonság vitatott kérdéseit. 1819-ben Temesvárott, Karlócán és Zágrábban szláv nyelveket tanult.

1819 november végén indult el gyalogszerrel, a tudományok történetében páratlan útjára. Üzleti célú útlevéllel ment Bukarestbe, hogy onnan Konstantinápolyon át Moszkvába, Irkutszkba, a Kína nyugati határszélén lakó ujgurok földjére jusson. Konstantinápolyba azonban nem juthatott be, s dél felé folytatta útját, hogy Levantén s Elő-Ázsián keresztül, Bokharán át jusson Belső-Ázsiába. Iránban, Teheránban perzsául tanult, s karavánhoz csatlakozva érkezett meg Bokharába 1821 márciusában. Innen is visszafordulásra kényszerült. Ekkor Pandzsábon, Indián, a járkendí-hágón át próbált Belső-Ázsiába jutni. Ekkor történt, 1822 júliusában, sorsszerű találkozása Ladákhban ("Nyugat-Tibet"-ben), Lehben William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki fölismerve kiváló nyelvtehetségét, kormánytámogatás ígéretével a tibeti nyelv és irodalom tanulmányozására biztatta. Ez a fordulat egy évtizedre meghatározta munkásságát a tibesztika európai úttörőjeként, s voltaképpen megvetette alapját máig élő nemzetközi tudományos tekintélyének.

1823-tól 1830-ig dolgozott emberfölötti hősies munkával, a Bengáli Ázsiai Társaság szerény támogatásával a ladákhi kolostorokban, átolvasva s jegyzetelve az északi buddhista (lámaista) irodalom többszáz kötetes nagy műveit, alapvető tanulmányokat írva az északi buddhista irodalom jellegéről, eredetéről és forrásairól. 1830-ban a brit-indiai fővárosba, Calcuttába ment, hogy sajtó alá rendezze a buddhista kolostorokban gyűjtött anyagát. 1834-ben Calcuttában jelent meg az Asiatic Society of Bengal kiadásában előbb szótára (Essay towards a Dictionary Tibetan and English), majd néhány hónap múlva nyelvtana (Grammar of the Tibetan Language), élete máig becsült fő művei.

Munkáit nagy nemzetközi elismerés fogadta: még abban az évben tiszteletbeli tagjául választotta a calcuttai Asiatic Society of Bengal, miután már 1830-ban a londoni Royal Asiatic Society, s 1833-ban a pesti Magyar Tudós Társaság lev. tagjául választotta. Calcuttában az Ázsiai Társaság könyvtárának keleti kéziratait rendezte, példaadó pontossággal. Számos tanulmánya jelent meg az angol nyelvű szakfolyóiratokban, amelyeket halála után jóval később Denison Ross, egyik nagy tisztelője adott ki kötetbe gyűjtve (Tibetan Studies. Calcutta, 1911), s ugyancsak ő rendezte sajtó alá élete harmadik fő művét, a buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrít-tíbeti-angol szótárát (Sanskrit-Tíbetan-English Vocabulary .... uo. 1910.).

Élete eredeti céljáról nem mondott le calcuttai elvonultságában sem: miután a hazai országos gyűjtés nagyobb összegeit hazai alapítványokra visszaküldte, 1842 elején - túl ötvenedik évén - elindult, hogy Tibet fővárosának, Lhaszának, európaiak előtt ismeretlen köteteit tanulmányozza, s Tibeten át jusson Belső-Ázsiába. Ezen az útján érte a váltóláz okozta halál. Az újabb kutatások (Bernard de Calloc'h) szerint felmerült, hogy K. Cs. S. önmagát nem kímélve, minden erejét a feladatára használta el, s végkimerülésben roppant össze. Sírja, amelyre az Asiatic Society of Bengal emelt keleti stílusú emlékoszlopot, nemcsak a világ magyarságának, de a buddhizmus kutatóinak is zarándokhelye. Születésének 200. évfordulója alkalmából számos, arra az alkalomra írt, továbbá reprint formában közreadott kiadványban tisztelegtek emléke előtt.

Irodalom

BAKTAY Ervin: K. Cs. S. 1. kiad. Bp., 1962.; HI- RENDRANATH, Mukerjee: Csoma de Koros - a dedicated life. New Delhi, 1977.; SZILÁGYI Ferenc: Így élt K. Cs. S. 1. kiad. Bp., 1977.; CSETRI Elek: K. Cs. S. Bukarest, 1984.; DUKA Tivadar: K. Cs. S. dolgozatai. Bp., 1984. (Rep- rint); TERJÉK József: Emlékek K. Cs. S.-ról. Bp., 1984.; ZÁGONI Jenő: K. Cs. S. bibliográfia. Bukarest, 1984.

Szilágyi Ferenc