KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR (Kőrös, 1784. ápr. 4. - Darjeeling, 1842. ápr. 11.)
Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, közép- és főiskolai tanulmányait
Nagyenyeden, a református Bethlen-kollégiumban folytatta. A nyelvek, a
földrajz s a történelem - ezen belül a magyar őstörténet - foglalkoztatta.
Enyedi diákként tett fogadalmat a magyar őshaza fölkeresésére. Az angliai
egyházi adományokból az enyedi kollégiumoknak juttatott ún. "angol pénz"
kamataiból ösztöndíjasként tanult a göttingeni Georgia-Augusta egyetemen,
1816. ápr. 16-tól 1818 júniusának végéig. Az antropológus Blumenbach hívta
föl figyelmét a török nyelvű ázsiai-ujgurok s a magyarok esetleges
rokonságára.
Eredeti célja az volt, hogy orosz földön áthaladva vizsgálja meg a magyar
nyelvrokonság vitatott kérdéseit. 1819-ben Temesvárott, Karlócán és
Zágrábban szláv nyelveket tanult.
1819 november végén indult el gyalogszerrel, a tudományok történetében
páratlan útjára. Üzleti célú útlevéllel ment Bukarestbe, hogy onnan
Konstantinápolyon át Moszkvába, Irkutszkba, a Kína nyugati határszélén lakó
ujgurok földjére jusson. Konstantinápolyba azonban nem juthatott be, s dél
felé folytatta útját, hogy Levantén s Elő-Ázsián keresztül, Bokharán át
jusson Belső-Ázsiába. Iránban,
Teheránban perzsául tanult, s karavánhoz csatlakozva érkezett meg Bokharába
1821 márciusában. Innen is visszafordulásra kényszerült. Ekkor Pandzsábon,
Indián, a járkendí-hágón át próbált Belső-Ázsiába jutni. Ekkor történt, 1822
júliusában, sorsszerű találkozása Ladákhban ("Nyugat-Tibet"-ben), Lehben
William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki fölismerve kiváló
nyelvtehetségét, kormánytámogatás ígéretével a tibeti nyelv és irodalom
tanulmányozására biztatta. Ez a fordulat egy évtizedre meghatározta
munkásságát a tibesztika európai úttörőjeként, s voltaképpen megvetette
alapját máig élő nemzetközi tudományos tekintélyének.
1823-tól 1830-ig dolgozott emberfölötti hősies munkával, a Bengáli Ázsiai
Társaság szerény támogatásával a ladákhi kolostorokban, átolvasva s
jegyzetelve az északi buddhista (lámaista) irodalom többszáz kötetes nagy
műveit, alapvető tanulmányokat írva az északi buddhista irodalom jellegéről,
eredetéről és forrásairól. 1830-ban a brit-indiai fővárosba, Calcuttába
ment, hogy sajtó alá rendezze a buddhista kolostorokban gyűjtött anyagát.
1834-ben Calcuttában jelent meg az Asiatic Society of Bengal kiadásában
előbb szótára (Essay towards a Dictionary Tibetan and English), majd néhány
hónap múlva nyelvtana (Grammar of the Tibetan Language), élete máig becsült
fő művei.
Munkáit nagy nemzetközi elismerés fogadta: még abban az évben tiszteletbeli
tagjául választotta a calcuttai Asiatic Society of Bengal, miután már
1830-ban a londoni Royal Asiatic Society, s 1833-ban a pesti Magyar Tudós
Társaság lev. tagjául választotta. Calcuttában az Ázsiai Társaság
könyvtárának keleti kéziratait rendezte, példaadó pontossággal. Számos
tanulmánya jelent meg az angol nyelvű szakfolyóiratokban, amelyeket halála
után jóval később Denison Ross, egyik nagy tisztelője adott ki kötetbe
gyűjtve (Tibetan Studies. Calcutta, 1911), s ugyancsak ő rendezte
sajtó alá élete harmadik fő művét, a
buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrít-tíbeti-angol szótárát
(Sanskrit-Tíbetan-English Vocabulary .... uo. 1910.).
Élete eredeti céljáról nem mondott le calcuttai elvonultságában sem: miután
a hazai országos gyűjtés nagyobb összegeit hazai alapítványokra
visszaküldte, 1842 elején - túl ötvenedik évén - elindult, hogy Tibet
fővárosának, Lhaszának, európaiak előtt ismeretlen köteteit tanulmányozza, s
Tibeten át jusson Belső-Ázsiába. Ezen az útján érte a váltóláz okozta halál.
Az újabb kutatások (Bernard de Calloc'h) szerint felmerült, hogy K. Cs. S.
önmagát nem kímélve, minden erejét a feladatára használta el, s
végkimerülésben roppant össze. Sírja, amelyre az Asiatic Society of Bengal
emelt keleti stílusú emlékoszlopot, nemcsak a világ magyarságának, de a
buddhizmus kutatóinak is zarándokhelye. Születésének 200. évfordulója
alkalmából számos, arra az alkalomra írt, továbbá reprint formában
közreadott kiadványban tisztelegtek emléke előtt. Irodalom
BAKTAY Ervin: K. Cs. S. 1. kiad. Bp., 1962.; HI- RENDRANATH, Mukerjee: Csoma
de Koros - a dedicated life. New Delhi, 1977.; SZILÁGYI Ferenc: Így élt K.
Cs. S. 1. kiad. Bp., 1977.; CSETRI Elek: K. Cs. S. Bukarest, 1984.; DUKA
Tivadar: K. Cs. S. dolgozatai. Bp., 1984. (Rep- rint); TERJÉK József:
Emlékek K. Cs. S.-ról. Bp., 1984.; ZÁGONI Jenő: K. Cs. S. bibliográfia.
Bukarest, 1984. Szilágyi Ferenc