Kornberg, Arthur (szül. 1918. márc. 3. Brooklyn, New York állam,USA), amerikai orvos és biokémikus, 1959-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott (Severo Ochoával megosztva), mert felfedezte, hogyan kettőződik meg a DNS-molekula a baktériumsejtekben, és mert sikerült a folyamatot mesterséges körülmények között is megismételnie.
A Maryland államban lévő Bethesdában, a National Institutes for Health (NIH) munkatársaként (1942-53) az enzimekkel és a köztes anyagcserével kapcsolatos kutatásokat irányította. Része volt a sejtben végbemenő azon kémiai folyamatok felfedezésében, amelyek a flavin adenin dinukleotid (FAD) és a difoszfo-piridin (DPN) nevű koenzimek termeléséért felelősek; ezek a vegyületek a biológiai oxidáció és redukció során fontos hidrogén-szállító szerepet töltenek be.
A Missouri állambeli St. Louisban működő Washington Egyetem
mikrobiológiai tanszékének rendes professzoraként és igazgatójaként
(1953-59) továbbra is azt kutatta, hogyan állítják elő az élő szervezetek a
nukleotidokat. (A nukleotidok egy nitrogén-tartalmú szerves bázisból, egy öt
szénatomot tartalmazó gyűrűs cukorból - ribózból vagy dezoxiribózból - és
egy foszfát-csoportból állnak; ezekből a vegyületekből épülnek fel a DNS,
azaz a dexoxi-ribonukleinsav és az RNS, azaz a ribonukleinsav
óriásmolekulái. A DNS molekulákban tárolt "tervrajz" alapján készülnek a
sejtek fehérjéi, az RNS molekuláinak közreműködésével.) Ez a kutatás
irányította rá Kornberg figyelmét arra a kérdésre, hogy hogyan állnak össze
(polimerizálódnak) a nukleotidok hosszú DNS-molekulákká. Radioaktív
izotópokkal jelzett nukleotidokat kevert az Escherichia coli nevű közönséges
bélbaktérium tenyészetéből készített kivonathoz, így szerzett bizonyítékot
arra, hogy a polimerizáció folyamatát enzimek katalizálják (1956). Sikerült
kivonnia és megtisztítania egy enzimet (ma DNS-polimeráz néven ismerik),
amely bizonyos nukleotidok jelenlétében kémcsőben is képes volt másolatokat
készíteni a primereknek nevezett rövid DNS-szálakról. Kornberg 1959-től
kezdve Kaliforniában, a Palo Alto-i Stanford Egyetemen dolgozott, a biokémia
professzoraként, és 1959-től 1969-ig ő volt a tanszék vezetője is. Ő írta
egyebek között az Enzymatic synthesis of DNA (A DNS enzimatikus szintézise;
1961) c. könyvet is.