KORÁNYI SÁNDOR (Pest, 1866. jún. 18. - Budapest, 1944. ápr. 14.)
Korányi Frigyes fia, orvosi oklevelét Budapesten szerezte 1888-ban. 1889-1895 között apja klinikáján tanársegéd, majd adjunktus. Ő is az ideggyógyászat tárgyköréből lett magántanár (1893), 1901-től 1907-ig a belső betegségek diagnosztikáját, valamint az idegkórtant adta elő. 1909-ben felállították a III. sz. Belklinikát, amelynek 1936-ig egyetemi tanára, iskolateremtő igazgatója volt. Az MTA r. tagjává választották. Ugyanez évben nyugdíjazták és iskoláját feloszlatták, de tanítványai (Rusznyák, Hetényi, Haynal, Magyar Imre) később klinikák élére kerültek, s továbbfejlesztették a Korányi-féle funkcionális szemléletet. Ő vizsgálta először a vizelet fagyáspont-csökkenésének mérésével a vesék koncentráló képességét, amelyet később az egyszerűbb fajsúlymérés váltott fel. A clearence-vizsgálathoz is az ő kryoskópiája adta az alapötletet. Sokat foglalkozott a szív ritmuszavarainak kórtanával és a digitáliszterápiával. Felismerte a cukorbetegek vércukor-növekedésének kompenzáló szerepét. Tanulmányozta a vörösvérsejtszám szaporodásának mechanizmusát magaslaton, amely a részleges oxigénkoncentráció csökkenésének a következménye. Sokat foglalkozott a tuberkulózissal, az első világháború idején megszervezte e hazai népbetegség tömeges, szanatóriumi gyógyítását. Élénken érdekelték a szociális problémák, Farkas Géza fiziológusprofesszornak az alföldi aratók kalóriafogyasztást mérő vizsgálatai alapján interpellált a Parlamentben. Foglalkozott a hastífusz gyógyításával, gerontológiai problémákkal, de elsősorban a vesepatológia nemzetközi hírű szakértőjeként tartották számon. Halle egyetemén Brote professzor Die Medizin der Gegenwart in Selbstdarstellungen című kötetében (Leipzig, 1924) a Baltimore-i Hemmeter, a bécsi Lorenz, a lipcsei Payr, a lundi Petrén, a frankfurti Rehn és a leideni Tendeloo professzorok mellett Korányi Sándort is bemutatta.
Főbb művei:
Belorvostani előadások. 1-4. k. Bp., 1910-1912.; A vesebajok funkcionális pathológiája és therápiája klinikai előadásokban. Bp., 1930. (német eredetiből fordította: HETÉNYI Géza).
Irodalom
HAYNAL Imre: K. S. Orvosi Hetilap, 1944.; MAGYAR Imre: K. S. Bp., 1970.
Szállási Árpád