KORÁNYI FRIGYES (Nagykálló, 1828. dec. 20. - Budapest, 1913. máj. 19.)

Medikusként 1848-ban a márciusi ifjak egyik szószólója, a szabadságharcban előbb a szabolcsi önkéntesek, majd a szegedi zászlóalj orvosa volt. Orvos- és sebészdoktorrá a bécsi egyetemen avatták 1851-ben, 1852-1864 között szülőföldjére száműzték, ahol előbb a családi hagyományt folytatta (gyakorló orvos), majd Szabolcs vm. főorvosaként működött. 1864-ben Pestre került, az idegkórtan tárgyköréből magántanárrá habilitálták, utána a Rókus Kórház idegbeteg osztályát vezette, 1866-ban pedig a sebészeti tanfolyamon, amely 1872-től II. sz. belgyógyászati tanszékké alakult át, a belső bajok kór- és gyógytan tanára lett. 1889-től az I. sz. Belklinika élére került. A kiegyezés után az Orvosi Kar egyik szervező és irányító egyénisége, 1891-től a főrendiház tagja, az Országos Közegészségügyi Tanács és az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja.

Érdeklődése az egész belgyógyászat területére kiterjedt, mégis elsősorban a fertőző betegségek és a mellkasi bajok szakértőjének számított. Pl. mellhártyaizzadmánynál a Korányi-Rauchfuss-Grocco-féle háromszög egyik névadója. A fizikális diagnosztikát ő egészítette ki nálunk először laboratóriumi, kémiai, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokkal. Fränkel előtt 1884-ben Babes Victorral közösen leírták a lebenyes tüdőgyulladás klasszikus szövettani képét, amelyen a diplococcusok is felismerhetők. Felismerte a tbc. népbetegség jellegét, a szanatóriumi elkülönítés és kezelés kezdeményezője. A hazai balneológia fejlesztését szorgalmazta, Balassa és Markusovszky reformtörekvéseinek következetes támogatója volt. Bár az Orvosi Hetilap hasábjain kezdettől (1857) jelentek meg tanulmányai, fő műve mégis az 1894-1900 között megjelent hatkötetes A belgyógyászat kézikönyve, társszerkesztői: Bókay Árpád és Kétly Károly, korának szinte valamennyi orvosi kiválósága a szerzője volt. Korányi Frigyes írta a hastífuszról, a bélben található élősdiekről, a májbetegségekről, a Choreabetegségről és legfőképp a tüdő megbetegedéseiről szóló fejezeteket. Nyugdíjazásakor bárói címet kapott.

Főbb művei