Kónya Albert (Szolnok, 1917. június 4. - Budapest, 1988. március 16.): fizikus, az MTA tagja (l. 1958, r. 1976). Oklevelét 1939-ben szerezte Szegeden. Ugyanott, majd 1941-től a kolozsvári Tudományegyetemen tanársegéd. 1942-45 között katonai szolgálatot teljesített, amely rövid hadifogsággal ért véget. 1945-től a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, majd intézeti tanára. 1950-52 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1951-52-ben a miskolci Gépészmérnöki Kar dékánja. 1952-54-ben oktatásügyi miniszterhelyettes, 1954-55-ben az MDP Központi Vezetősége tudományos, oktatási és kulturális osztályának vezető helyettese, 1954-56-ban az MDP KV póttagja. 1956 őszén oktatásügyi miniszter, majd oktatási kormánybiztos. 1957-60 között a Tudományos és Felsőoktatási Tanács főtitkára. 1957-1988 között a Budapesti Műszaki Egyetem fizikai tanszékének professzora, 1971-től tanszékvezető egyetemi tanára, 1974-től a Fizikai Intézet igazgatója. Részt vett az általa kezdeményezett koherens optikai kutatásokban, méréstechnikai fejlesztésekben és felületfizikai vizsgálatokban. Az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának titkára (1963-64), elnöke (1970-73), az MTA főtitkárhelyettese (1964-70), Tudományos Minősítő Bizottságának (TMB) elnöke (1972-83). A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) társelnöke, majd alelnöke 1972-től, a MTESZ Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára volt. A Szocialista Országok Műszaki Tudományos Szervezeti Szövetségének (FENTO) alelnöke volt. Atomhéjfizikával és a szilárdtestek fizikájával, kvantumkémiával foglalkozott. . F. m. A kálium-atom egyes termjeinek elméleti meghatározása (Bp., 1941); Fizika (Bp., 1951); Fizikai kézikönyv műszakiaknak 1-2. (társszerkesztő, Bp., 1980).. Irodalom: Búcsú K. A.-tól (Fizikai Szemle, 1988. 8. sz.); Tarján Imre: K. A. (Magyar. Tudomány, 1988. 7-8. sz.); Terplán Zénó: K. A. (A Mi Egyetemünk, 1988. 15. sz.).
A sok dátum és funkció alapján a korszakban kicsit is járatos olvasó a közéleti fizikus megjelölést fogja jellemzőnek ítélni, amit azután mindenki saját tapasztalatai alapján kialakult elfogultságai szerint értelmezhet.
Akik egyetemistaként közelebbről ismerték Kónya Albertet, kiváló képességű, világosan fogalmazó, az aprólékos munkától sem visszariadó fizikusként emlékeztek rá. Ennek megfelelően hamar belejött Gombás Pál mellett a statisztikus atomelmélet gondolkodásmódjába és első publikált eredményei ígéretes fizikusi pályára utaltak. Ám a katonai szolgálattal és fogsággal telt háborús évek újrakezdésre kényszerítették. A háború után az újjáépítési munkák mellett eredményesen működött Gombás terebélyesedő statisztikus atomelméleti csoportjában. Működésük eredményeképp jelent meg 1949-ben Springer kiadványként az évekig alapműnek számító Gombás monográfia Die statistische Theorie des Atoms und ihre Anwendungen címen. Időközben Gombás politikai színezetű túlhatalomra tett szert, ami elől Kónya a Miskolci Műegyetemen, majd a központi pártapparátusban kereste a saját helyét. A tudomány és oktatás területét nem hagyta el, miniszterhelyettesként, majd 1956-ban miniszterként sem. A politikai berendezkedésnek megfelelően nagy mozgástere nem volt miniszterként, még annyi sem, mint amennyit elvárt volna, ezért a politikai élvonalból hamar kikerült. .56-ban súlyos problémákat követett el" . olvashattuk nemrégiben egy ügynöki beszámoló Kónyával foglalkozó részében, és valóban, az .56-os visszaemlékezések alapján szerencsésnek mondhatta magát, hogy szerepét az akkori hivatalos szervek nem vizsgálták tüzetesen.
Egyetemi tanárként a BME fizika tanszékére tért vissza, ahol a gépészmérnök kari fizika oktatást irányította. Maradt ideje kutatómunkára is, amit közleményeinek évszámai tanúsítanak. A közéletben töltött évek azonban nem múlhattak el nyomtalanul - a műszakiak, az akadémikusok, a fizikusok mind úgy gondolták, hogy kipróbált embernek kell képviselni az érdekeiket. Kónya is tudatában volt, hogy kellő respektussal rendelkezik, türelemmel és megfelelő pillanatban tanúsított eréllyel eredményes lehet a szakmai közéletben. A legfelső hatalmi körből kikerült ugyan, de különböző megbízatásai negyven és hatvanöt éves kora között egymásba fonódtak. Végül is ebben a halmozásban volt az igazi ereje, mert hogy mindenütt ott volt, sokat elérhetett és el is ért. A saját kutatások viszont inkább csak a nosztalgia szintjén szerepelhettek, jellemzően valamelyik hosszabb szabadság munkája jelent meg egy-egy rövid közleményben.
A szakmai közéletben tanúsított aktivitás az utókor számára nehezen értékelhető, legfeljebb az MTA történetében az osztályelnökök, osztálytitkárok névsorában szerepel .tól .ig; ugyanígy a MTESZ társelnökei és alelnökei sorában. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak 1949. és 1954. között volt titkára. Nem könnyű az egyes funkciókhoz közmegegyezésen alapuló impakt faktorokat mellékelni.
Kónya legtöbbre a műegyetemi Fizikai Intézet megszervezését és tíz évig tartó igazgatását tartotta. És noha a rendszerváltozás és a szaporán jelentkező felsőoktatási reformok változtattak az intézet arculatán, alapvető felépítése és a Műegyetem egészében elfoglalt stabil helyzete sokat őriz Kónya Albert erőfeszítéseiből.
Füstöss László