K. Z. 1910-ben Kőszegen érettségizett, a bencés gimnáziumban, majd - az első világháborús katonai évek miatt - csak 1920-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Műegyetemen. 1920-25 között a MÁVAG-ban először munkás, majd gépkonstruktőr, 1924-től a mozdonyszerkesztési osztály vezetője (ekkor készült a MÁV 424 sorozatú gőzmozdonya és az első motoros vasúti kocsi). Ezzel párhuzamosan - Schimanek professzor meghívására -1921-től óraadó tanársegéd, 1923-tól másodállású, 1926-tól főállású egyetemi adjunktus, 1932-től intézeti tanárként a tanszék géplaboratóriumának vezetője, 1941-től műszaki doktor, 1945-től egyetemi magántanár.

Végül is 1946-ban, 54 éves korában nevezték ki - akkori szóhasználattal - nyilvános rendes egyetemi tanárnak (mai elnevezéssel: tanszékvezető egyetemi tanárnak). Kinevezése után nagy lelkesedéssel fogott hozzá a tanszék fejlesztéséhez. Mint új professzor sorra kapta közéleti megbízásait. Ezek közül néhány: 1946-tól az Országos Automobil Kísérleti Állomás igazgatója; 1948-49 között a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet igazgatója; 1948-tól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ-nek) az első elnöke; 1949-től a Hőtechnikai Kutató Intézet igazgatója; 1952-55 között a BME rektorhelyettese.

A két világháború között cikkeivel, tanulmányaival tűnt ki, illetve a nevezetes Gépészeti zsebkönyvbe írt Hőtan, Belső égésű motorok és Tüzelőanyagok és az elégés című fejezeteivel. A második világháború éveiben írta meg nagyszerű füzeteit a Mérnök-továbbképző Intézet gépészeti sorozata számára. Ezeket érlelte később először egyetemi jegyzetté, majd tankönyvekké, amelyek azután több kiadást is megértek.

Alig több mint egy évtizeden át volt tanszékvezető egyetemi tanár. Ezalatt korszerűsítette tanszékét, építette újjá laboratóriumát a háborús romokból, nevelt sok-sok gépészmérnök-hallgatót, tartott továbbképző előadásokat, írt tankönyveket, alapított kutatóintézetet, vállalt vezető tisztségeket a szakmai közéletben, és részt vett a BME vezetésében. Sajnos ez a tizenegy év egyre terheltebb volt súlyosbodó betegségével is, amely végül korai halálát okozta.

Főbb művei

Előmelegített tüzelőanyaggal táplált Dieselmotorban lefolyó égés vizsgálata. (Műszaki doktori értekezés.) Bp., 1941.; A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában: Gázgépek, 1942, 1945.; A hőenergia-gazdálkodás alapelvei, 1942, 1945.; Hűtés és jéggyártás, 1943.; Korszerű tüzelések, 1947.; A Tankönyvkiadó gondozásában: Műszaki hőtan, 1950.; Hűtőgépek, 1952, 1954, 1960.; Gőzgépek, gőz- és gázturbinák. I-II. 1953-56, 1958.

Irodalom

TRAUTSCH Kálmán: K. Z. 1892-1957. Hűtőipar, 1957.