A hollandiai Leydenben és Franekerben járt egyetemre, Teleki Mihály, Erdély kancellárja támogatásával. Teológiai, filozófiai és orvosi doktori diplomával tért haza Erdélybe, és Nagyszebenben lett tartományi főorvos. Erdély gazdag ásványvilága érdeklődését a bányászat felé fordította, és annak legjelentősebb szakemberévé vált. 1700-ban már az erdélyi bányászat felügyelőjévé nevezte ki I. Lipót császár, és megbízta a leromlott erdélyi bányászat újjászervezésével. Munkássága eredményeként Erdély nemesfém-bányászata fellendült, és újra virágkorát élte.

Sikeres tevékenysége közben írta meg, és adta ki 1717-ben Nagyszebenben az Erdély bányászatáról szóló, Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) című fő művét latin nyelven; ez a magyar bányászat első kiemelkedő műve. Jakó Zsigmond szerint (Írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976) e mű az első kötete volt egy tervezett nagyszabású munkának. Ebben elsőként írta meg és ismertette egykori aranybányászatunk világhírű területének, a "kincses Dáciá"-nak nevezett Erdély aranybányászata történetét, és szolgáltatott becses adatokat annak kultúrtörténetéhez és természetismeretéhez. E munka elismerését jelezte az is, hogy 1780-ban második kiadást ért meg Pozsonyban, amikor is a selmeci Bányászati Akadémián már Európa-hírű szakemberek tanították a bányászati ismereteket, és Ch. T. Delius selmeci professzor híres bányaműveléstana (1773) a szakmai világban már közkézen forgott.

Kivételes egyénisége magas szintű tudományos munkásságában és a könyvgyűjtésben oldódott fel. A mintegy 4000 kötetes egyedülálló könyvtára igen változatos érdeklődését bizonyítja, és a maga idejében Erdély legnagyobb magángyűjteményének tartották. Összevetve a kortársi magánkönyvtárakkal: Bod Péter könyvtára mindössze 900 kötetet foglalt magába, Pápai Páriz Ferencé pedig csupán kb. 300 kötetet. Korszerű orvosi és természettudományos anyagán kívül a korai német felvilágosodás legfrissebb termékei éppúgy ott sorakoztak könyvesházában, mint az államismereti történeti iskola alapvető művei.

E korszakban a legtöbb tudós indíttatása egyházi jellegű volt, s csak a kötelező témák mellett foglalkozhattak azzal, amit érdeklődésük és felkészültségük diktált. Munkássága is ezekről a kényszerítő körülményekről vall. Nyomtatásban megjelent latin, német, magyar nyelvű - írásaiban (mintegy 40 mű) a filozófia, teológia, descartes-i fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat kérdéseivel foglalkozott. Eszmevilága azonban már a felvilágosodás korának előhírnöke: a hasznos tudományok híve volt, a természettudományok és a technika fejlődését követelte, a természeti jog elveit vallotta, a teológia hatása alól felszabadult iskola- és művelődéspolitikát sürgette.

K. S. a 18. század eleji Erdély tudományos és közéletének kiemelkedő, úttörő alakja volt. A karteziánus filozófia és természettudomány jelentős, polihisztor alkatú képviselője, a korai német felvilágosodás egyik legnagyobb hatású közvetítője, akit kora - Pápai Páriz Ferenc mellett - legnagyobb magyar orvosának tartottak. A magyar bányászat úttörője is volt, a 18. században Born Ignác mellett annak legjobb ismerője és művelője. Több külföldi tudós társaság választotta tagjai sorába, köztük a londoni Royal Society (ennek első magyarországi tagja, 1729-ben), továbbá a német Academia Caesarea Leopoldino-Carolina és a páduai Tudós Társaság.

Irodalom

WESZPRÉMI István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. I. k. Bp., 1960. (Facsimile kiadás); ZEMPLÉN Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Bp., 1964.; FALLER Jenő: K. S. (1663-1732) élete és munkássága. BKL Bányászat, 1968.; CSÍKY Gábor: K. S. a magyar bányászat úttörője. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 10. k. Bp., 1985.