KOGUTOWICZ MANÓ (Seelowitz (ma Zidlochovice, Csehország) 1851. dec. 21. - Budapest, 1908. dec. 21.)

Emanuel Thomas Kogutowicz lengyel eredetű családból származott. Apja, Mathias Kogutowicz az osztrák hadsereg rokkant őrmestere volt, édesanyja a cseh Maria Kubescht. A katonai pályát választotta. Bécsben igen jó eredménnyel végezte el a négyéves katonai műszaki főiskolát, ahol magas színvonalon oktatták a térképezést. 1873-ban hadnaggyá avatták. Anyanyelve német volt, de csehül is jól megértette magát. Francia tudásának tökéletesítése érdekében, 1874-ben Párizsba utazott. Súlyos adósságokba keveredett, ezért ezek elől dezertált a hadseregből, de utóbb mégis feladta magát. Lefokozták, és egy év hét hónap börtönre ítélték. 1877-ben szabadult és valamivel később leszerelték. Bécsben 1878-ban megismerte Kapeller Rózát, egy tehetős zongorakészítő leányát, akit nem akartak hozzáadni feleségül, így kénytelenek voltak együtt elszökni Sopronba a lány egyik rokonához. A katonai műszaki akadémiai diplomáját elfogadták mint tanári végzettséget, és 1881 végén a soproni Lahne-intézet bentlakó oktatója lett. Itt szabadkézi rajzot, szépírást, francia nyelvet és matematikát tanított. Ezután vette fel az Emánuel magyar megfelelőjét a Manó keresztnevet.

Jausz Györgyöt a soproni tanítóegyesület megbízta azzal, hogy készítse el Sopron megye iskolai falitérképét. Jausz Kogutowiczhoz fordult segítségért. Kettejük munkája nagy sikert aratott, és Gönczy Pál államtitkár is beszámolt erről Trefort Ágoston kultuszminiszternek. Ezután M. K.-t meghívták a Posner-féle nyomda kartográfiai intézete vezetőjének, így 1883-ban Budapestre költözött.

Ebben az időben az iskolai földrajz oktatásban leginkább megye térképeket használtak, ezért a legelső feladatuk egy vármegyei térképsorozat elkészítése volt.

A Posner-féle nyomdának nem volt elegendő szakembere, hogy az egész ország számára itt készítsék el mind a 72 vármegye iskolai faliatlaszát. M. K. javasolta Trefort Ágostonnak egy önálló állami intézmény felállítását, amely kizárólag térképek készítésével foglalkozik. A miniszter ugyan egyetértett vele, de ezt csak magánvállalkozásként tartotta lehetségesnek.

Később Csáky Albin közoktatásügyi minisztert mégis sikerült rábeszélnie egy ilyen vállalkozás állami támogatására.

A Hözle és Társa Magyar Földrajzi Intézet 1890-ben még nem önállóan, hanem egy bécsi cég pesti fiókvállalataként kezdte el működését. Igazgatója K. M. lett. Nagyon kedvező szerződést kötöttek a Vallás- és Közoktatásügyi minisztériummal. Ebben az állt, hogy kizárólag az általuk szerkesztett térképeket ajánlották az oktatásban, de cserében vállalniuk kellett, hogy jó minőségű és elegendő magyar nyelvű atlaszt készítenek az iskolák számára.

Első jelentősebb vállalkozásuk Magyarország földrajzi falitérképének az elkészítése volt 1891-ben. A Magyar Korona Országai iskolai falitérképének a szerkesztését Lóczy Lajos végezte. Elkészítették ennek hegy- és vízrajzi változatát. Több térképnek Cholnoky Jenő volt a tervezője.

1892-ben Hözle Ede halála után Kogutowicz és Társa néven önállóvá vált a cég. 1892-ben megindították a történelmi fali térképek sorozatát. 7 magyar és 12 egyetemes történelmi térképet készítettek el, amelyek szerkesztésében a kor vezető történészei vettek részt.

1894-ben jelent meg az Elemi iskolai atlasz, amelyet azután majd minden esztendőben újból kiadtak.

A Kogutowicz-féle iskolai térképek mind a millenniumi, mind a párizsi világkiállításon jelentős kitüntetéseket kaptak.

1901-ben részvénytársasággá alakították át a céget, Magyar Földrajzi Intézet Rt. néven működött tovább.

1902-ben adták ki a Teljes Földrajzi Atlaszt, amely az első magyar nyelvű nagy kézi atlasz volt, az első kiadás 68 oldalas volt, az 1911-es már ennek duplája. Ebben már tematikus térképek is megjelentek, éghajlati, mezőgazdasági, ipari stb.

Utolsó munkája a Balkán-félsziget térképe volt. Legidősebb fiát, Károlyt tudatosan készítette fel a geográfusi pályára, és ő volt az, aki apja után tovább vezette a Magyar Földrajzi Intézetet.

K. M. olyan térképrajzolási stílust alakított ki, amit a mai napig követnek a magyar kartográfusok. Pontos és szép térképeit külföldön is szívesen használták, térképrajzolási stílusát követték.