KOCH SÁNDOR (Kolozsvár, 1896 aug. 16. - Szeged, 1983. máj. 25.)

Egyetemi tanulmányait 1914-1918 között a budapesti Tudományegyetemen végezte, s 1919-ben vegytan-természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1920-ban doktorált, s ugyancsak a Tudományegyetemen habilitált 1929-ben, az ásványok fiziográfiája tárgykörben. Tudományos pályafutása első évtizedeit a Nemzeti Múzeum ásványtárában töltötte, egyidejűleg magántanári előadásokat tartva az egyetemen is. Ez az időszak egész későbbi pályafutására meghatározó volt, mert még élt és éltetett a Nemzeti Múzeum ásványtára "aranykorának", a Semsey-Krenner korszaknak a szelleme, amikor az ásványtár a világ első ásványgyűjteményei között volt, s az e korszak alatt gyűjtött hatalmas anyag feldolgozása még az I. világháború után is hatalmas munkát jelentett az ott dolgozóknak. 1932-től kezdve a Nemzeti Múzeum elnöki hivatalának volt a vezetője. 1940-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a szegedi egyetem ásvány-kőzettani tanszékére, ahonnan 1969-ben vonult nyugalomba. Egyetemi működése alatt több ízben volt a Természettudományi Kar dékánja.

A Kárpát-medence klasszikus lelőhelyeinek és ásványainak, az ásványok genetikájának nagy tudású kutatója volt, aki élete java részét az egyetemi oktatás, a szakmai utánpótlás nevelése mellett az ásványvilág kutatásának szentelte. A különböző bányahelyek ásványaival foglalkozó számos tanulmánya közül is kiemelkedik két új ásvány felfedezése és leírása: Nagybányáról leírta a fülöppitet, illetve Zechmeister és Tóth társszerzőségében leírta a kiscellitet. Elsőként foglalta genetikai alapokon rendszerbe a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványait már a 30-as évek elején. 1935-ben jelent meg a Vendl Máriával írt A drágakövek című munkája, 1952-ben megírta Az ásványtan története Magyarországon című könyvét, majd az ásványok világa iránt érdeklődők számára a Könyv a kövekről című művét: A felsőoktatás igényeit is szem előtt tartva 1967-ben jelent meg a Sztrókay Kálmánnal írt Ásványtan című kétkötetes tankönyve. Közben 1943-ban megindította a tanszék Acta Mineralogica-Petrographica című kiadványát. A tanszéken töltött évei alatt létrehozta a határainkon túl is jól ismert, s már hosszú évek óta a nevét viselő ásványgyűjteményt.

A tudomány és a felsőoktatás terén szerzett érdemeit egyeteme honoris causa doktori címmel, a kormány Kossuth-díjjal és számos kormánykitüntetéssel ismerte el.

Élete fő műve az 1966-ban megjelent Magyarország ásványai című könyve volt, melynek átdolgozott és kibővített második kiadása 1985-ben jelent meg.

Irodalom