KLUPATHY JENŐ (Kassa, 1861. okt. 21. -Budapest, 1931. márc. 2.)

A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán 1903-ig két fizikai tanszék volt: a kísérleti fizikát Eötvös Loránd, az elméleti fizikát Fröhlich Izidor adta elő. Az 1903-ban szervezett gyakorlati fizikai tanszék első tanára a 42 éves K. J. lett.

K. J. Kassán végezte középiskoláit. 1876 és 1880 között matematikát és fizikát tanult a budapesti Tudományegyetemen, közben műegyetemi előadásokat is látogatott. Tanári vizsgái letétele után Eötvös Loránd mellett dolgozott mint tanársegéd. Már ebben az időben cikke jelent meg a Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1884. évi 3. számában, melyben a folyadékok felületi feszültségének Eötvös Loránd-féle módszerrel végzett méréseiről számolt be. Ezután egy-egy évet töltött Würzburg és Berlin egyetemein. 1888-tól főgimnáziumi tanár a VII. kerületben, egyúttal habilitál az egyetemen. 1896-97. években Angliában, Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. Kiegészítő előadásokat tart tanárjelöltek számára az egyetemen, majd 1903-ban kinevezik rk. tanárnak a bölcsészeti karon és megbízzák a gyakorlati fizikai tanszék és intézet vezetésével. Az intézet számára megkapja a Múzeum krt. 8. alatti épületnek majdnem teljes második emeletét és a felszereléshez aránylag szép dotációt.

K. J. nemcsak eszközökről gondoskodott, hanem írt a mérésekhez egy jó jegyzetet, ami 1912-ben Physikai mérések címmel könyvalakban is megjelent. Előzőleg 1891-ben már egy nagyobb könyve is megjelent Az elektromosság és mágnesesség címmel.

1908-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Tudományos munkájában főként a fizika gyakorlati, műszaki oldala érdekelte. Foglalkozott a szikrainduktorhoz használt Wehnelt-féle elektrolitikus szaggatóval. Cikkében (Math. Term. Tud. Ért., 1902) megállapítja, hogy a szakításhoz a joule-hő nem elegendő, hozzájárul a Peltierféle hatás is. A katódsugarakról kimutatta, hogy mágneses térben úgy viselkednek, mintha pozitív töltések áramlanának a katód felé, vagyis negatív elektromosság áramlanék a katód felől (Annalen der Physik, 1908.). A gyakorlatban bevált az az újítása, hogy a vetítőgépekben használt ívlámpák egyik szenét vízszintesen helyezte el (1895). Így a pozitív kráter az erős fényét előre sugározza, és a szén fogyásakor a fényforrás helyzete az optikai tengelyhez képest állandó marad. Tenger alatti jelzésekkel kapcsolatos találmányát New Yorkban is bemutatták. A Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban lev. tagjai közé választotta.

Igen intenzív népszerűsítési tevékenységet fejtett ki. Alapítója és főtitkára volt az Uránia Tudományos Egyesületnek, 1900 és 1912 között szerkesztette a folyóiratát. Számos cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben. Írt az elektromos vonatokról, a léghajózásról, a drótnélküli távíróról, az induktorról, a katódsugarakról. Ragyogó kísérletekkel kísért előadásokat tartott. A sport iránti érdeklődését mutatja, hogy ő alapította a BEAC-ot, amelynek 1912-ig tanárelnöke volt. Sajnos súlyos betegsége miatt kénytelen volt korán visszavonulni.