Szülei nehéz anyagi helyzete miatt középiskolai tanulmányait saját erejéből fejezte be, s a budai József Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. Egyetemista, mikor a neves földméréstan professzor Kruspér István tanársegédje lesz, de tanulmányai befejezése után az egyetemet otthagyva Pest város geodéziai felvételénél nyert mérnöki állást.

1872-ben állami ösztöndíjjal külföldre utazott, hogy a vízépítészet terén szerezzen jártasságot. Drezdában részt vett az Elbaszabályozási munkálatokban. Itteni szakértelmének elismerése az a tény, hogy amikor a csehországi Moldva folyó szabályozásához a szász kormánytól szakértőt kértek, akkor a német szakemberek választása K. M.-ra esett.

1875-ben, mint királyi biztos a Rajna-vidéki árvédekezésben szerzett magának megbecsülést.

1878-ban a budapesti műegyetemen a vízépítészetnek külön tanszéket állítottak fel, s annak vezetését K. M.-ra bízták. Mint a műegyetem első vízépítési professzora sok tekintetben úttörő szerepet játszott a hazai vízügyi oktatás kiszélesítése terén. Egyetemi előadásai különösen a "vízépítés alapjai", valamint a "folyószabályozás" tárgykörökben voltak jelentősek.

Nagy hangsúlyt fektetett a mérnökhallgatók gyakorlati ismereteinek elmélyítésére, ezért meghonosította, illetve megújította a vízmérő gyakorlatokat és létrehozta a nagymarosi mérőtelepet. Szakmai érdemeinek köszönhetően lett 1889-91 között a Műegyetem rektora.

1888-ban külső szakértőként kiemelkedő szerepet vitt a tiszai árvédekezési munkálatokban. Kormányzati megbecsültségét jelzi, hogy a Vaskapu-szabályozás előkészítésére kirendelt bizottság, valamint a szegedi rakpart kialakításának véleményezésére létrehozott testület vezetőjének egyaránt őt kérték fel.

Haláláig tagja volt a vízügyi műszaki tanácsnak, amely bizottság az akkori Magyarország valamennyi jelentősebb állami vízi munkájának elbírálására hivatott szakmai fórum volt.

Főbb művei

A Felső Rajna szabályozása. Magyar mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1877.; Útijegyzetek a vízépítés köréből. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1883.; Műszaki vélemény Budapest bal parti részének csatorna-tervezete tárgyában. Bp., 1885.

Irodalom

SÁRKÖZY Imre: K. M. Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítője, 1897.