KLATT VIRGIL

(Temesvár, 1850. - Pozsony, 1933. jan.)

1868-ban érettségizett a pozsonyi főreáliskolában, amely az idő tájt német nyelven oktatott. Amikor pedig 1868-tól 1871-ig tartó bécsi tanulmányai után visszatért, az iskola már magyar nyelvű volt. K. V. matematikát és fizikát oktatott, valószínűleg ő volt az első az országban, aki a fizikaszertár mellett műhelyt rendezett be az érdeklődő diákoknak, ahol együtt kísérletezett velük. Diákjai közül kitűnt az 1880-ban érettségizett Lénárd Fülöp, aki nyaranta még vagy két évtizeden át visszajárt kedves tanárjához, hogy együtt vizsgálják a földalkáli-foszforok tulajdonságait. Publikációikból ugyan nem derül ki, de valószínű, hogy az anyagok készítése szinte teljesen - a rendkívül ügyes kémiai és fizikai kísérletező - K. V. munkája volt. (Sokoldalú érdeklődésére jellemző, hogy a kilencvenes években rendes tagja volt a gőzkazán-fűtő és gőzgép-kezelő vizsgálóbizottságnak.)

"Phosphornak olyan praeparátumot nevezünk, amely megelőző megvilágítás után hosszasan világit" definiálta kutatásuk tárgyát Lénárd és K. Eredményeikre elmondható, hogy nemigen tekinthetők az előttük végzett vizsgálatok folytatásának, inkább egészen újszerűek voltak, amelyek nemcsak alapvetően új eredményeket hoztak, hanem előzőleg uralkodó téves nézeteket is megcáfoltak.

"Kutatásainknál kerek 800 praeparáló kísérletet és 300 spectroskopos megfigyelést végeztünk." - írták 1904-ben. Elsősorban szulfátokat és szulfidokat vizsgáltak. Kimutatták, hogy - ellentétben az addig uralkodó nézettel - a tiszta sók egyáltalán nem világítanak, hanem a világításért a százalék - ezrelék nagyságrendben jelenlévő adalék anyagok a felelősek. Vizsgálták az adalék-koncentráció és a fényintenzitás összefüggését. Megállapították, hogy a látható fényen kívül az ultraibolya fény is kelt lumineszcenciát, ezzel szemben viszont az infravörös általában nem. Felismerték, hogy a fűtés folyamán a kibocsátott fény spektrális eloszlása változik. Megállapítható, hogy ők végeztek először szabatos termolumineszcencia-méréseket és ők vizsgálták először a fél évszázaddal később széles körben elterjedt CaSO4 termolumineszcens anyag tulajdonságait.

A vizsgálatokba bekapcsolódott K. V. fia, K. Román, aki 1897-ben érettségizett édesapja iskolájában. A földalkaliszulfidok foszforenszcenciája című cikksorozatában (Math. és Phys. Lapok, 1901.) megjegyzi, hogy a foszforokat K. V.-től kapta. Vizsgálatai elsősorban a Cas, SrS és BaS anyagokra terjedtek ki, de megvizsgált számos más anyagot is és elméleti magyarázatot próbált adni arra, hogy egyes anyagok miért válnak be, míg mások egyáltalán nem, vagy csak alig foszforeszkálnak. (Ezt a kérdést még napjainkban sem sikerül minden részletre kiterjedően magyarázni elméleti úton.)

A két K., apa és fia munkásságát tökéletesen elfeledték, úttörő munkásságukra a szakirodalom még véletlenül sem hivatkozik.

Főbb műveik

K. V., LENARD P.: Wied. Ann. D. Phys. 1889. 38., 90.; P. LENARD, V. K., Ann. d. Phys. 1903. 12., 439.; LENARD Fülöp és K. V.: Földalkaliphosphorokról. Math. és Term., Tud. Ért. 1904.

Irodalom

KOVÁCS László (szerk.): Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100 esztendejéből. ELFT, 1992. BUGYI Balázs: Megemlékezés a fotólumineszcencia felfedezőjéről, K. V.-ről TTK 1962.

Makra Zsigmond