KISS ÁRPÁD (Sárospatak, 1889. szept.16. - Szeged, 1968. nov.10.)

A budapesti Tudományegyetemen kapott középiskolai kémiatanári oklevelet. Doktorátusát 1913-ban szerezte, disszertációjában a nitrogén-oxid és klór egymásrahatását vizsgálta, ez volt a harmadrendű reakciók egyik első kinetikai vizsgálata. A budapesti egyetem III. sz. Kémiai Intézetében, Buchböck Gusztáv mellett kezdte meg tudományos pályáját, gyakornokként. Az első világháború folyamán katonai szolgálatot teljesített, s hamarosan orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1920-ban tért vissza intézetéhez. A következő évben Hollandiába ment, és 1924-ig a leydeni egyetem fizikai kémiai intézetében dolgozott. Ekkor a szegedi egyetem új, II. sz. kémia tanszékére (1954-től általános és fizikai kémiai tanszék) nevezték ki professzornak, s itt működött haláláig. A Magyar Tudományos Akadémia 1954-ben levelező tagjává választotta. Tudományos eredményeiért 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Több külföldi tudományos társaság, köztük a londoni Faraday Society és a német Bunsen Gesellschaft választotta tagjává. Ő írta az első monográfiát Magyarországon a radioaktivitás akkor még nagyon új jelenségeiről. Később elsősorban fizikai-kémiai vizsgálatokkal foglalkozott, ezen belül a semleges sóhatás vizes oldatokban és a nem elektrolitek befolyása a reakciósebességre témakörökben megjelent publikációi különösen figyelemreméltók. Komplex vegyületek szerkezetvizsgálatát is sorozatban végezte fényelnyelésük vizsgálata alapján. Tankönyvei gazdagították a magyar kémiai szakirodalmat.