KHERNDL ANTAL (Zseliz, 1842. máj. 10. - Budapest, 1919. okt. 7.)

A budai főreáliskolában tanult és érettségizett, majd a budai Polytechnikum (a Műegyetem elődintézménye) növendéke lett. Csak egy évig tanult azonban itt, mert tanuhnámyait Karlsruhéban folytatta a Gépészmérnöki Karon, majd Zürichbe ment, és a zürichi Műegyetem Mérnöki karán fejezte be tanulmányait: oklevelét 1864-ben szerezte meg. Ekkor Carl Culmann professzor, a grafosztatika megalapítója maga mellé vette munkatársul. Culmann döntő hatással volt a fiatal K. A.-ra: megszabta tudományos munkásságának irányvonalát. K. A. kezdő mérnökként, a badeni államvasutak szolgálatába lépett, részt vett a heidelberg-heilbronni vasút előmunkálataiban és vashidakat tervezett.

Tudományos munkásságának gerincét a grafosztatika, azaz a statikai feladatok geometriai úton történő tárgyalásának hazai meghonosítása - Culmann nyomán - és a hídépítés elméletének kidolgozása képezi. Fő művének, a Tartók grafosztatikájának csak első kötete jelent meg (1. r. Bp., 1893, 2. r. Bp., 1903), a második kötet kéziratát is elkészítette, de halála megakadályozta megjelentetését. Kutatásainak középpontjában a deformációelmélet és a statikailag határozatlan tartók elmélete állt, az ívtartók és a függőhidak merevítő gerendamegoldásai foglalkoztatták. Nem szakadt el azonban a gyakorlattól sem. Bár professzorsága idején nem vállalt tervező munkát, a budapesti Duna-hidak építésében az ő szava döntő súllyal esett latba. Az Erzsébet híd tervezéséhez az ő merevített lánctartókra vonatkozó elmélete szolgáltatta a méretezés alapjait.