KÉZDI ÁRPÁD (Komárom, 1919. nov. 19. - Budapest, 1983. okt. 20.)

Mérnöki oklevelének megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegéde lett, ahol - a vasútépítés és földművek (a későbbi geotechnikai) tanszék világhírű vezetője - Jáky professzor mellett végezte oktatói és kutatói munkáját. 1950-től haláláig a tanszék vezetője volt.

Tudományos munkássága elsősorban a talajfizika és a földművek területén jelentős, de foglalkozott az alapozás elvi és gyakorlati kérdéseivel is. Legeredményesebben művelt témái: a talajok összetétele, a tranziens jelenségek, a stabilizált földutak, a cölöpalapozás és a földnyomás-elmélet. Legnagyobb sikereit a geotechnika legújabb eredményeit magas színvonalon összefoglaló könyveivel érte el, amelyek magyar, angol, német és spanyol nyelven jelentek meg.

1970-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-tól rendes tagja. 1966-ban Állami Díjjal, majd a Munka Érdemrend arany fokozatával és a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. Tudományos munkásságának nemzetközi elismerését jelzi, hogy tiszteletbeli doktora volt a Drezdai Műszaki Egyetemnek, a bécsi Hochschule für Bodenkultur-nak, és tiszteletbeli professzora a Lima és Ica egyetemnek (Peru). A Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesületnek 1973 és 1977 között európai alelnöke volt.