KERÉKJÁRTÓ BÉLA (Budapest, 1898. okt. l. - Gyöngyös, 1946. máj. 26.)

Középiskolai tanulmányait az újpesti főgimnáziumban végezte: 1916-ban beiratkozott a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Csak öt félévet végzett, akkor engedélyt kapott doktori értekezés benyújtására. 1920-ban avatták bölcsészdoktorrá. 1922-ben analízis és geometria tárgyakra szóló magántanári képesítést szerzett, és a szegedi Tudományegyetem magántanárává nevezték ki. 1925-től Szegeden rk., majd 1929-től ny. r. tanár. Ebben az időben több külföldi matematikai társulat választotta tagjává. Többször tartott előadásokat a göttingeni, a barcelonai, a princetoni egyetemen és a Sorbonneon. 1934-ben felkérték a világ jelentőségű Encyclopédie Francaise La topologie című fejezetének megírására.

1934-től az MTA lev. tagja. 1936-ban a Société Royale des Sciences de Liège lev. tagjává választotta. 1938-tól a budapesti Tudományegyetem ny. r. tanára. 1944-ben az MTA r. tagjává választotta. 1945-től a Magyar-Francia Társaság elnöke volt.

Tudományos eredményeit két könyvében és 78 dolgozatában adta közre. Geometriai vizsgálatainak kiindulópontja a topológia és a csoportelmélet. Brouwer fixpont tételeinek új és egyszerű bizonyítását adta, de több új fixpont tételt is bebizonyított. A bizonyítás módszerét (a koordináták szétválasztását) átvette és sikerrel alkalmazta J. Nielsen. Poincaré utolsó geometriai tételét és a Brouwer-féle transzláció tételt egy egyszerű geometriai szerkesztéssel bebizonyította. A kör és a gömb periodikus leképezéseinek topológiai meghatározására vonatkozó tételei szolgáltatták a Brouwer-féle involúció tételnek, továbbá Scherrer, Nielsen és Steiger periodikus leképezésekre vonatkozó vizsgálatainak az alapját.

A topológiai leképezések szerkezetére vonatkozó vizsgálatokat egy általa bevezetett fogalom, a regularitás segítségével egységesítette és újabb eredményekkel gyarapította. A regularitás tulajdonsága közvetlen kapcsolatban van egy dinamikai rendszer permanens stabilitásával. Ennek alapján geometriai tételeiből levezette a két szabadsági fokú dinamikai rendszerek néhány tulajdonságát. Bebizonyította, hogy p>1 elemszámú metszési felület esetében egy permanensen stabilis megoldás kizárja a rendszer ergodicitását.

A folytonos csoportokra vonatkozó vizsgálataiban bebizonyította az összes kéttagú csoport analicitását. Foglalkozott a Bolyai-Lobacsevszkij-féle síkgeometria új megalapozásával is, melyben a Hilbert-féle axióma rendszert vette alapul.