Akadémikus.
Akadémikus.
Az Újpesti Állami Főgimnáziumban, (ma Könyves Kálmán Gimnázium) érettségizett 1916-ban. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, és öt félév után engedélyt kapott doktori értekezés benyújtására. 1920-ban avatták bölcsészdoktorrá, magántanári előadásait 1922-ben kezdte meg a szegedi tudományegyetem analízis és geometria tanszékén. 1925-től nyilvános rendkívüli, 1929-től nyilvános rendes tanár a szegedi egyetemen. 1938-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ebben az időszakban többször tartott előadást a göttingeni, a barcelonai, a princetoni egyetemen és a Sorbonne-on. Az MTA 1934-ben levelező, 1944-ben rendes tagjává választotta, emellett több külföldi matematikai társulat tagja volt. 1945-ben a Magyar-Francia Társaság elnökévé választották.
Geometriai vizsgálatainak kiindulópontja a topológia és a csoportelmélet volt. Sok topológiai alaptétel származik tőle, más tételek igazolását pedig egyszerűsítette. Igen jelentős eredményekre vezetett, hogy a topológiát alkalmazta a matematika más területeinek, nevezetesen a geometriának, a függvénytannak és a csoportelméletnek a tanulmányozására. A topológiai leképezések szerkezetének vizsgálatait egy általa bevezetett fogalommal, a regularitással egységesítette, és újabb eredményekkel gyarapította. A Hilbert-féle axiómarendszer alapján foglalkozott a Bolyai-Lobacsevszkij-síkgeometria új megalapozásával is. A geometria alapjairól címmel megjelenő kétkötetes munkája igen nagy elismerést váltott ki.
Gyöngyösön hunyt el 1946. május 26-án.
Főbb művei:
Kerékjártó Béla arcképe megtalálható a St. Andrews-i egyetem (Skócia) honlapján, és azon kevés magyarok egyike, akiről az amerikai kiadású "Concise Dictionary of Scientific Biograp/ty"- azaz a "Tudományos Életrajzok Rövid Enciklopédiája" megemlékezik.
Kerékjártó Béla 100 évvel ezelőtt, 1898. okt. 1-jén, Budapesten született, és a matematika több ágára kiterjedő, igen termékeny alkotói évek után 48 éves korában, 1946. május 26-án, Gyöngyösön halt meg.
1920-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett diplomát, és ugyanekkor védte meg bölcsészdoktori értekezését is, majd ösztöndíjasként külföldre utazott. 1922 és 1926 között az egyetemek meghívására Göttingenben, Barcelonában, Princetonban és Párizsban tartott egyetemei előadásokat a topológiáról és annak alkalmazásairól, a kozmológia matematikai alapjairól, geometriáról és függvénytanról, valamint a folytonos csoportokról.
Hazatérése után 1926-ban nevezték ki a szegedi tudományegyetem Geometriai Tanszékére nyilvános rendkívüli, majd 1929-ben nyilvános rendes egyetemi tanárnak. 1938-tól a fővárosban tevékenykedett - a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1934-ben levelező, majd 1945-ben rendes tagjául választotta. Több külföldi tudományos társaság tagja volt, és számos külföldi tudományos kongresszuson vett részt. 1933-tól Riesz Frigyes és ő szerkesztették a szegedi Actát.
Kerékjártó Béla három könyvet írt: a topológiáról szóló előadások l. kötetét, valamint A geornetria alapjairól című mű I. és II. kötetét. Több mint 70 tudományos dolgozata jelent meg, jó részük rangos nemzetközi folyóiratokban német, angol, francia és olasz nyelven, de számos dolgozatot publikált magyarul is.
Első könyvének bevezetőjéből megtudhatjuk, miről szólt volna a Vorlesungen über Topologie II. kötete. Ez a kötet azonban nem készült el. Nem ritkaság a matematikai irodalomban, hogy egy több kötetre tervezett monográfiának csak az első kötete jelenik meg. Alexandorff és Hopf nevezetes könyve, a Topologie I. kötete egy három kötetre tervezett mű első részeként látott napvilágot.
Kerékjártó munkáit olvasva szembetűnik az a rendkívül széles körű tájékozottság, amely jelen van mind az előző korszakok folyamatait, mind saját korának alkotásait illetően. Tükröződik ez pl. abban is, hogy topográfiakönyvében több oldalon keresztül ismerteti a végek és a primvégek Canathéodory-féle elméletét, amely a topológiai témájú könyvekben nem szokott helyet kapni.
Kerékjártó írásaiból az is kitűnik, hogy diszkussziókon és levélváltásokon keresztül igen eleven az a kapcsolat, amely korának számos ismert matematikusához köti. A magyarok közül ebben a vonatkozásban elsősorban Riesz Frigyest kell megemlítenünk, a külföldiek közül pedig Birkhoffot, Brouwert, Knesert, Koebet, Nielsent és Reidemeistert.
Mit is alkotott a matematikában Kerékjártó Béla? Tulajdonképpen nem könnyű a kérdésre a válasz. Topológiakönyvének bevezetésében a szerző utal arra, hogy a tárgyalás elkerüli az aprólékos részletezést, különösen ott, ahol ezek a részletek könnyen kiegészíthetők, vagy ahol lényegében már korábban szerepeltek. Ez a munkastílus azonban néhol fontos lépések hiányát eredményezi. A bevezetés arról is szól, hogy a felületek elmélete Riemann 1852-es doktori értekezése és Cantor fellépése közti időszakban inkább experimentális tudományként fejlődött. Kerékjártó láthatólag vonzódik ehhez a kísérleti matematikai korszakhoz, és saját munkássága sem mentes ettől. Ezzel is magyarázhatók helyenként fellelhető tévedései.
Topológiakönyvében például egy szellemes példával önmaga mutatja meg, hogy egy korábbi cikkében publikált egyik állítása téves.
Ily módon biztos választ csak a teljes életmű kritikai feldolgozása után kaphatnánk, és ez a feldolgozás az életmű szokatlan gazdasága miatt nem könnyű feladat. De az életmű részleges áttekintése is azt mutatja, hogy Kerékjártó igen lényeges elemekkel vitte előre korának matematikáját.
Tudományos programját a Szegeden 1921. december 15-én Az analysis és a geometria topológia alapjairól címmel tartott magántanári próbaelőadáson fogalmazza meg. Ebben az előadásban a dimenzióinvariancia-tételt, a tartományjelleg megmaradásáról szóló tételt és Jordan görbetételét a topológia három legfontosabb eredményének tartja. E tételek közül az első kettő Brouwertól származik.
Hangsúlyt kap az előadásban Brouwer 1910-es habilitációs előadásában megfogalmazott azon célkitűzés, hogy a komplex függvénytan a topológia eszközeivel épüljön fel (hossz, terület, metrikus elemek nélkül). Ehhez a célkitűzéshez kapcsolódik Kerékjártó kutatásainak főiránya: a felületek topologikus transzformációinak és transzformáció-csoportjainak vizsgálata, különös tekintettel a folytonos transzformációcsoportokra.
[...]
A szerző az ELTE nyugalmazott matematikaprofesszora.
Somlyó György Kossuth-díjas költő, műfordító így emlékezik Kerékjártó Bélára:
[...] Érettségi után kapcsolatba kerültem Kerékjártó Béla matematikussal, akinek előadásait hallgattam az egyetemen. Megláttam egyszer csak az egyetem programjában, hogy Kerékjártó Béla a projektív geometriából tart előadást. No, azt se tudtam, mi a projektív geometria, most se tudom már, de rögtön fölkeltette érdeklődésemet, meg aztán érdeklődtem egy kicsit, és megmondták, hogy ez valamiképpen az ábrázoló geometria része, vagy az ábrázoló geometria a projektív geometria része. Ekkor elmentem, és nagyon szorgalmasan jártam egy fél évig. Nagyon érdekelt, bár nagyon keveset értettem belőle egészen biztos, és ma már semmit se tudok belőle, egyetlen egyet kivéve. Ez a Möbius-szalag, ami nekem - mint alapvető metafora -azóta is megmaradt, és többször használtam is írásaimban.
Emlékszem, Kerékjártó több hétig tárgyalta a Möbius-szalagot, mint ami a projektív geometriának az egyik emblematikus része. és ami az irodalomról akkoriban kialakuló elgondolásaimmal nagyon analogikus volt, metaforikusan, mert ez a két oldal, ami egy oldal. ez megint csak az egész költői masinériának és pláne a fordítói masinériának egy hallatlanul közeli és érzékletes emblémája, legalábbis úgy, ahogy én felfogtam. Lehet. hogy ahogy fel kell fogni a matematikában vagy a geometriában, úgy nem, de ahogy én felfogtam, úgy igen.... [Möbius-szalagot kapunk, ha egy papírcsíkot, pl. olyant, amelynek egyik oldala színes, összehajtunk és a két végén úgy ragasztunk össze, hogy a színes oldal a fehérrel találkozzék. Ennek csak egy felülete varr: ceruzával folyamatos vonalat tudunk rajta végigrajzolni.]
Kerékjártó mikor Párizsban járt, elment Valérvhoz, mert ő tudta. hogy Valéry kicsoda, ilyen értelemben is, és Valéry a Fützetek-ben több helyen is említette Kerékjártó látogatását. Abban a kis kötetben. amiben én a Füzetek-nek egy nagyon-nagyon csekély részét lefordítottam magvarra, felvettem első látogatásának leírását. Nagyon érdekelt ez a kapcsolat, és megint csak nagyon elevenné tette az emlékezetemet.
Paul Valéry: FÜZETEK 1929.Kerékjártó professzor látogatása, a szegedi egyetemről. Vézna óriás, kétrét görnyedve fejezi ki irántam való tiszteletét. Fiatal. Nézem ezt a kifejezéstelen. analitikus arcot - a mélyfekete kis szemek tekintetét - és belemerülünk a szakmájába - az Analysis Situs-ba.
Valéryt nagyon érdekelték a matematika és a fizika korabeli eredményei, ezért ezekről sokat olvasott, illetve gyakran személyes ismertség révén szerzett jártasságot olyan tudósok munkáiban, mint Maurice de Broglie. Bernhard Riemann, Michael Faraday, Albert Einstein és James Clerk Maxwel]
[Encyclopaedia Britannica]
Forrás: Ponticulus Hungaricus
