Kepler, Johannes (szül. 1571. dec. 27, Weil der Stadt, Württemberg [Németország] - megh. 1630. nov. 15. Regensburg), német csillagász, ő fedezte fel, hogy a Föld és a többi bolygó ellipszispályán kering a Nap körül. Az égbolt régi, geometrikus leírását dinamikus csillagászattá alakította át.

A Tübingeni Egyetemen tanult csillagászatot Michael Mästlinnél, aki a kopernikuszi elmélet híve volt. Kepler első munkája Galilei és Tycho de Brache figyelmét is felkeltette. Tanulmányai befejezése után matematikát, retorikát és latin költészetet tanított a grazi luteránus gimnáziumban, majd Tycho de Brache Prága melletti obszervatóriumába kapott meghívást. A következő évben (1601) Tycho de Brache meghalt, és utódaként Keplert nevezték ki Rudolf császár udvari csillagászának. Tycho de Brache rendkívül pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával Kepler felállította a bolygómozgás három alapvető törvényét. Newton később ezek segítségével alkotta meg gravitációs elméletét. Kepler a modern optikát is megalapozta, amikor a látás magyarázatához kidolgozta a fénysugarak viselkedésének elméletét.

1627-ben jelentette meg a Tabulae Rudolphianae táblázatgyűjteményt. Több mint egy évszázadig az itt közölt adatok alapján számolták ki a bolygók helyzetét. A gyűjteményben szerepelt logaritmustábla, törésmutató-táblázat és egy részletes katalógus is, amely 1005 csillagot sorolt fel. A rendszerezés arra a 777 csillag helyzetét tartalmazó adattömegre épült, amelyet Tycho de Brache határozott meg.

Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár