Kepler,
Johannes (szül. 1571. dec. 27, Weil der Stadt, Württemberg
[Németország] - megh. 1630. nov. 15. Regensburg), német
csillagász, ő fedezte fel, hogy a Föld és a többi
bolygó ellipszispályán kering a Nap körül.
Az égbolt régi, geometrikus leírását
dinamikus csillagászattá alakította át.
A Tübingeni Egyetemen tanult csillagászatot Michael Mästlinnél, aki a kopernikuszi elmélet híve volt. Kepler első munkája Galilei és Tycho de Brache figyelmét is felkeltette. Tanulmányai befejezése után matematikát, retorikát és latin költészetet tanított a grazi luteránus gimnáziumban, majd Tycho de Brache Prága melletti obszervatóriumába kapott meghívást. A következő évben (1601) Tycho de Brache meghalt, és utódaként Keplert nevezték ki Rudolf császár udvari csillagászának. Tycho de Brache rendkívül pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával Kepler felállította a bolygómozgás három alapvető törvényét. Newton később ezek segítségével alkotta meg gravitációs elméletét. Kepler a modern optikát is megalapozta, amikor a látás magyarázatához kidolgozta a fénysugarak viselkedésének elméletét.
1627-ben jelentette meg a Tabulae Rudolphianae táblázatgyűjteményt.
Több mint egy évszázadig az itt közölt adatok
alapján számolták ki a bolygók helyzetét.
A gyűjteményben szerepelt logaritmustábla, törésmutató-táblázat
és egy részletes katalógus is, amely 1005 csillagot
sorolt fel. A rendszerezés arra a 777 csillag helyzetét tartalmazó
adattömegre épült, amelyet Tycho de Brache határozott
meg.