KEMPELEN FARKAS (Pozsony, 1734. jan. 23. - Bécs, 1804. márc. 26)

Tanulmányait Győrött és Bécsben végezte. Filozófiát és jogot tanult, de közben a matematika és a fizika iránt is érdeklődött. Mária Terézia törvénykönyvének latinról németre fordításával indult gyors karrierje (az uralkodónak személyesen is bemutatták az ifjú K. F.-t).

Előbb az udvari kamara fogalmazója, titkára, majd tanácsosa, 25éves korában pedig a magyarországi sóbányák igazgatója lett. 1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett. Fontos hivatali megbízatásai mellett állandóan foglalkozott tudományos, műszaki és művészeti kérdésekkel. 1769 végén szerkesztett játékos sakkgépe - amely a maga idejében egész Európát lázban tartotta - a mechanikai szerkezetek egyik remeke volt. Nem sokkal később a pozsonyi hajóhíd építésénél tűnt ki, majd a pozsonyi várba épített vízvezetéket. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, megtervezte a schönbrunni kastély szökőkútjait, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának. Gőzgépeinél először alkalmazott forgattyút, megszerkesztette a gőzturbina ősét, csatornát tervezett az Adriához. Részt vett a budai vár építkezésében, elkészítette a budai Várszínház terveit, és emellett verseket, színdarabokat írt, fordított, festett, rajzolt, rézmetszeteket készített.

Legjelentősebb tudományos munkája az emberi beszéd mechanizmusáról írt tanulmánya, amely a modern fonetika egyik úttörő vállalkozása. Megállapította pl. a magán- és a mássalhangzók képzése közti különbséget, felismerte a kemény és lágy mássalhangzók eltérését. E művének megírásához fizikai, élettani, nyelvtudományi, sőt alapos anatómiai ismereteket is szerzett. Beszélőgépét - amely egy 3-4 éves gyermek hangját utánozva, viszonylag érthetően ejtette ki a szavakat - elméletének igazolására készítette el. A gép a beszélőszervek működésének utánzásán alapult. Megvolt a tüdőnek megfelelő fújtató, a hangszalagokat helyettesítő síp, az orrüreget pótló nyílások és a szájüreget utánzó tölcsér. Ezekkel a kutatásokkal K. F.-nak az is célja volt, hogy a süketnémák, ill. beszédhibások gyógyítását elősegítse.

Kétségtelen, hogy K. F. nemzetközi hírét elsősorban sakkgépének köszönhette. A gép később az Egyesült Államokban egy tűzvész alkalmával megsemmisült, s így a "titok" is a lángok martalékává lett. Maga K. F. csak úgy emlegette gépét egy barátja, Windisch szerint -mint "gyermekjáték" és "mechanikai tréfa" (nyilván a gépben egy ember rejtőzött, de ne becsüljük le azokat az optikai és mechanikai trükköket, amelyek segítségével "láthatatlanul" sakkozott). Hangsúlyozzuk tehát, hogy a sakkgép csak egy érdekes adalék volt a gazdag életműben, amelyet számos közhasznú eredmény tett teljessé.