Kastler, Alfred (szül. 1902. máj. 3. Guebwiller, Németország [ma Franciaország] - megh. 1984. jan. 7. Bandol, Franciaország), francia fizikus; 1966-ban fizikai Nobel-díjat kapott az atomok elektromágneses rezonanciáinak tanulmányozására szolgáló eljárások felfedezéséért és kidolgozásáért.

 Kastler 1920-tól a párizsi École Normale Supérieure-ön tanult, majd Franciaországban a Bordeaux-i és a Clermont-Ferrand-i, Belgiumban a Leuveni Egyetem természettudományi karán, 1941-től 1968-ig pedig az École Normale Supérieure-en tanított. A Nobel-díj elnyerése idején az École profeszora és a fizikai laboratórium társigazgatója volt. Hosszú, eredményes tanári pályája alatt egy egész francia fizikusnemzedéket nevelt fel. 1968-tól 1972-ig, visszavonulásáig, a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont igazgatója volt. Részt vett a békemozgalmakban és a nukleáris fegyverkezés ellen küzdő csoportokban.

 Kastler Nobel-díjjal elismert eredményei tették lehetővé, hogy az atomszerkezetet azoknak a sugárzásoknak a segítségével vizsgálják, amelyeket a fénnyel vagy rádióhullámokkal gerjesztett atom bocsát ki. Módszerével egy adott közegben az atomok nagy hatásfokkal gerjeszthetők, közülük sokan magasabb energiaállapotba kerülnek, ezt nevezik "optikai pumpálásnak". Az atom gerjesztésére alkalmazott fényenergiát az atom újra kibocsátja, ezért az optikai pumpálás fontos lépést jelentett a mézer és a lézer megalkotásához vezető úton.

Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár