KÁROLY IRÉNEUSZ JÓZSEF (Gönc, 1854. márc. 6. - Budapest, 1929. márc. 13.)

Gimnáziumi tanulmányait Kassán végezte el a Premontreiek Főgimnáziumában. Már itt érlelődött meg benne az a gondolat, hogy a jászóvári premontrei kanonokrendbe lép. 1875 októberében Jászóvárott magára öltötte a rend fehér ruháját és felvette az Ireneusz nevet. Előbb az innsbrucki egyetemen végezte tanulmányait, majd visszajött Jászóvárra és 1880. jan. 1-jén letette az ünnepélyes fogadalmat, és ezzel a jászóvári premontrei kanonokrend tagja lett. 1881-ben a rend nagyváradi főgimnáziuma fizikai szertárának őre lett, ahol bő alkalma nyílt kísérletezésre. 1895-ben a drótnélküli távírás egyik első felfedezője volt.

Röntgen az általa 1895-ben felfedezett sugarakról 1896. jan. 23-án tartotta meg híres előadását Würzburgban. Ezen az előadáson nevezték el az új sugarakat röntgensugaraknak. És még ugyanebben a hónapban megjelent a Természettudományi Közlönyben is egy képekkel illusztrált cikk a röntgensugarakról.

K. I. J. azonnal megértette ennek óriási jelentőségét a gyógyászat terén. Elhatározta, hogy vizsgálatait ezekre is kiterjeszti, és hatalmas energiával hozzálátott ahhoz, hogy megalkossa hazánkban az első modern röntgenlaboratóriumot. Már 1896. máj. 27-én Kotunovics Sándorral, a gimnázium akkori igazgatójával a következő közérdekű felhívást bocsátotta ki: "Humánus célból a nagyváradi és biharmegyei szenvedők részére, akik Röntgen-sugarakkal akarják bajaik helyét megállapítani, gyűjtést rendezünk egy e célra szolgáló nagyobb eszköz beszerzésére. Az eszköz a nagyváradi premontrei főgimnázium tulajdona marad. A szertárban ingyen eszközli a felvételt a szaktanár."

A felhívás eredményeképpen 1114 forint gyűlt össze, úgyhogy hozzá lehetett látni a laboratórium berendezéséhez. Szeptemberben K. I. J. párhetes németországi tanulmányútra ment, hogy ott a helyszínen tanulmányozza a röntgenkészülékeket. Fáradozása nem volt hiábavaló, mert a nagyváradi Premontrei Gimnáziumban a legkorszerűbb gépekkel felszerelve megnyílt Magyarország első röntgenlaboratóriuma. A hozzá forduló szegény betegeket nemcsak, hogy ingyen vizsgálta meg, de elérte azt is, hogy a szükséges lemezeket egy helybeli fényképész ingyen bocsássa rendelkezésére.

Tudományos munkássága mellett középiskolai tanári kötelességét is híven teljesítette, sőt Nagyvárad városának különböző problémáival is foglalkozott. 1900-tól kezdve a város villamosvilágítását akarta megoldani. (Nagyváradon ugyanis 1872 óta gázvilágítás volt.) A villamos energia olcsó kihasználására tervet dolgozott ki, mely hasznosította volna a város közelében levő Jád-patak vizét.

Érdemeiért 1901-ben városi törvényhatósága bizottsági tagjává választották, 1906-ban a Kolozsvári Egyetem Matematikai és Természettudományi Kara magántanárrá habilitálta, a bölcsészet rendes tanárává. Ez volt az oka annak, hogy 1913. jan. 1-jén elbúcsúzott a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumtól, ahol harminckét és fél éven át tanárkodott. Fizikai kísérleteit mindvégig szeretettel végezte. Fizikai tanulóversenyt neveztek el róla.