KALMÁR LÁSZLÓ (Edde-Alsóbogátpuszta, 1905. márc. 27.-Mátraháza, 1976 aug. 2.)

A Dunántúlon működő uradalmi intéző fia volt. Apját korán elvesztette, középiskolai és egyetemi éveiben Budapesten élt. 1927-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet és doktori címet szerzett a Tudományegyetemen. 1927-től kezdve volt a szegedi Tudományegyetem oktatója, 1947-ben kapott professzori kinevezést, 1975-ben került nyugállományba. A Magyar Tudományos Akadémiának 1949-től lev., 1961-től r. tagja volt.

Első tudományos közleménye 1926-ban jelent meg, egyik fő kutatási területe a matematikai logika volt. Kiterjedt munkát végzett Gödel, Church, Gentzen, Post és mások tételeinek elemzésében, mind a tételek érvényességi körének minél szélesebbre való kiterjesztése, mind bizonyításuknak minél egyszerűbbé és célratörőbbé fogalmazása terén. Számos cikkben járult hozzá a matematikai logika döntésproblémája elméletének kiépítéséhez.

Pályája második felében a számítástudomány és a számítástechnika kérdései álltak tevékenységének központjában. Dolgozatokat írt (többek között) a matematikai formulanyelv és a számítógépek belső nyelve egymáshoz való közelítésének kérdéseiről és a matematikai nyelvészet tárgyköréből. Fáradhatatlanul tevékenykedett a magyar számítástudományi kultúra fellendítése érdekében (mind az ezzel kapcsolatos elméleti kutatásoknak a matematikusok közötti propagálása, mind a számítógépek beszerzésének, építésének és alkalmazásának előmozdítása vonatkozásában). Muszka Dániel nevű munkatársával 1958--60-ban megépítette az ún. szegedi vagy Kalmár-féle logikai gépet. Egy háromvezetékes huzalrendszerrel lehetett programozni, jelfogókból és számjegy képekből összeszerelt vezérlőmű vizsgálta meg a programozott logikai feladat minden egyes variációját, és megállapította, hogy a kívánt bonyolult ítéletsorokból álló összetett ítélet milyen feltételek mellett igaz vagy hamis. Muszka Dániel és Király József még a logikai gép befejezése előtt bemutatta az ún. ''szegedi katicabogarat",ami a pavlovi feltételes reflexek és egyéb agyi funkciók analógiájára működött.

Írott munkásságában jelentékeny részt tesznek ki a matematikai logika, illetve a kibernetika alapvető elvi kérdéseivel foglalkozó (a szaktudomány és a filozófia határterületén mozgó) közleményei, továbbá (különféle jellegű olvasóközönségnek, így több esetben középiskolásoknak szánt) népszerűsítő tudományos cikkei.

Egyetemi oktatói tevékenységében főként a matematikai analízis, a halmazelmélet, a matematikai logika és a számítástudomány tárgyköreivel foglalkozó előadásokat tartott és jegyzeteket írt. A matematikai analízis bevezetésének szentelt kétkötetes posztumusz tankönyvét jegyzetei alapján munkatársai állították össze.

Egész pályafutásán át minden alkalmat megragadott a személyes szakmai kapcsolatok ápolására. Már egyetemi diákéveiben maga köré szervezte érdeklődő hallgatótársait a tananyagnak feladatok megoldása útján való elsajátítására. Számos tudományos testület ülésén, értekezletén vett - mindig aktívan - részt. E formálisabb kapcsolatoknál nem kisebb szerepet játszottak a kollégáival való nem formális eszmecseréi, különösképpen a számítástudománnyal foglalkozó időszakában.