Kalecsinszky Sándor, kémikus, szül. 1857 febr. 27. Sátoraljaújhelyen, megh. 1911 jún. 1. Budapesten. 1883-ban Heidelbergben Bunsen Róbert laboratóriumában dolgozott. A m. kir. Földtani intézet múzeumában szervezte az agyag- és kerámiai ipar szolgálatában álló gyűjteményt s a kőszénvizsgálatokra mintaszerű laboratóriumot rendezett be. 1892-ben a Természettudományi Társulat 1000 frtos pályamunkával bízta meg s a magyarországi kőszéntelepek technológiai vizsgálatát sikeresen be is fejezte. 1902-ben a Magy. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta. Nagy érdeme annak a rejtélyes melegségnek a földerítése, amelyet az erdélyi sóstavakban régóta észleltek, de amelyet csak K. derített fel 1906-, mint a Nap hősugarainak hatását. A szovátai meleg konyhasóstavakról, mint természetes hőakkumulátorokról írt műveért a Földtani Társulat a Szabó éremmel tüntette ki s a kolozsvári egyetem tiszt. bölcsész-doktorrá avatta. Munkáinak száma a 100-at meghaladja s legbecsesebbek ezek között: A magyar korona országainak ásványszenei (1901). tűzálló agyagjai (1896) c. nagy munkái, amelyek a m. kir. földtani intézet kiadásában jelentek meg. Életrajzát s műveit Ilosvay Lajos ismertette a Földtani Közlöny 1912. évi 42. kötetében