JORDÁN KÁROLY (Budapest, 1871. okt. 16. - Budapest, 1959. dec. 24.)

Középiskoláit Budapesten végezte, egyetemi tanulmányait pedig Párizsban (École Monge), Zürichben (politechnikum), továbbá Manchesterben és Genfben. 1895-1898 között a genfi egyetemen tanársegéd, ill. magántanár. Visszatérve Budapestre, az egyetemen földrengéstani, csillagászati és matematikai tanulmányokat folytatott. Egyetemi doktori címet Genfben szerzett kémiai tárgyú disszertációjával. 1906-1913 között a Magyar Földrengési Számoló Intézet vezetője volt. Ebből az időből származik a szeizmikus hullámok terjedésére vonatkozó értekezése. Az első világháború alatt meteorológusként működött.

1920-tól a budapesti Műegyetemen tartott előadásokat, ahol 1923-ban magántanári képesítést, 1933-ban rk. és 1940-ben ny. r. tanári kinevezést kapott. Matematikai munkássága elismeréséül 1928-ban az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat a Kőnig Gyula-jutalommal tüntette ki, 1947-ben az MTA lev. tagjává választották.

Széles természettudományos műveltségű tudós volt. Kisebb részben a kémia, nagyobb részben a meteorológia és a matematika területével foglalkozott.

Kedvelt tudományos témája a valószínűség-elmélet és a matematikai statisztika alkalmazása a meteorológiában.

Művei közül kiemelkedő a franciául is megjelent Matematikai Statisztika című könyve (Párizs, 1927), amely hazai tudós tollából az első ilyen tárgyú eredeti munka. A matematikai statisztika 1927-ben még világszerte kezdő tudomány volt. J. K. e munkájával hozzájárult a magyar tudomány hírnevének öregbítéséhez, az új és előrevivő gondolatok iránti fogékonyságának bizonyításához. 1939-ben angolul jelent meg a Véges differenciák módszere című könyve, amelyet 1947-ben az Egyesült Államokban újra kiadtak. 1956-ban jelent meg Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból című könyve, amely Kolmogorov 1933-ban alkotott modern valószínűség-elméletéig bezárólag összefoglalását adja a klasszikus valószínűség-elméletnek.

A meteorológiában ő vezette be hazánkban a korrelációszámítás alkalmazását.

Több meteorológiai tudományos társaság aktív tagja és vezetője volt. A klasszikus valószínűség-számítás az ő munkásságában érte el csúcspontját. Ugyanakkor már az ő munkáiban is megjelent a kolmogorovi valószínűségszámítás egy-két alapgondolata, hozzájárult a matematikai statisztika alapfogalmainak tisztázásához is.

Irodalom

RÉNYI Alfréd: J. K. matematikai munkásságáról. Matematikai Lapok, 1952.; Nekrológ. Magyar Tudomány, 1960.; GYIRES Béla: J. K. élete és munkássága. Alkalmazott Matematikai Lapok, 1975.; GULYÁS Ottó: Matematikus a meteorológiában. Légkör, 1985.

Mogyoródi József