JELITAI (WOYCIECHOWSKY) JÓZSEF (Budapest, 1889. dec. 5. - Budapest, 1944. okt. 2.)

Okleveles középiskolai tanár; kiváló tudománytörténész; e szakma egyik első magyarországi művelője volt.

Lengyel családból származott, eredeti családi neve Voyciechowsky volt, s csak 1934-ben magyarosította nevét Jelitaira. Középiskolai tanulmányait a budapesti Tavaszmező utcai főgimnáziumban végezte, ahol 1907-ben érettségizett. Ezt követően a Tudományegyetemen és a Műegyetemen tanult, és 1912-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Ezután a Szent István reálgimnázium matematika és fizika tanára lett, ahol 1934-ig a könyvtárosi tisztet is betöltötte. Ezt követően a Toldy Ferenc nevét viselő főreálban tanított matematikát és gyorsírást, majd 1941-től haláláig az óbudai Árpád gimnázium matematika tanára volt. Időközben a Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumába is jelölték, de a tanári állást mégsem ő kapta meg. 1927-ben nősült meg, felesége Lajos Mária, a II. kerületi Állami Tanítóképző egyik vezetője volt.

J. J. tudománytörténeti dolgozatával szerzett 1932-ben bölcsészdoktori oklevelet a debreceni Tudományegyetemen, majd hat évre rá ennek az egyetemnek; 1942-ben pedig a budapesti Tudományegyetemnek lett magántanára, s mindkét helyen a matematika történetét adta elő. Európa 23 államában járt, s tartott előadást matematikai kongresszusokon a matematika magyarországi történetéről. Több hazai tudóstársaság is tagjává választotta.

A matematikának és a csillagászatnak kiemelkedő tudású művelője volt, s az effajta kutatásokra az indíttatást Dávid Lajostól, Debrecen neves professzorától kapta. Nem véletlen talán, hogy épp Dávid és J. (. kapcsolatának köszönhetően, matemaikatörténeti hagyatékának jó része a debreceni Tudományegyetemre került, mivel Debrecenben jött létre az elmúlt évtizedekben egy olyan iskola; amelyik az általuk kijelölt úton és Szénássy Barna vezetésével haladva, e hagyományokat vitte tovább és folytatta a megkezdett kutatásokat.

Elsőként dolgozta fel a 16. században élt Pühler Kristóf munkásságát; akinek 1563-ban kiadott geodéziai kötete csak néhány évvel ezelőtt, J. J. halála után jelent meg magyar fordításban. Éveken át tartó vizsgálódásának eredményeként tudta az olvasók elé tárni a 18. század második fele kiváló magyar matematikusának; Sipos Pálnak az életét és munkásságát. E művéből kitűnik, hogy kiterjedt levelezést folytatott mindazokkal a külföldi levéltárakkal, ahol Sípossal és más magyar tudósokkal összefüggő adatokra lehetett számítani. Sípos Pál életútjának feltárásával együtt foglalkozott a Telekiek munkásságával éppúgy, mint a Bernoulliak magyarországi kapcsolataival. s természetesen a Bolyaiak, s hozzájuk kötődően Gauss és Encke magyar vonatkozásaival. Kutatta a Sípos kortárs, Csernák László matematikus munkásságát éppúgy mint a reformkorban élt Nagy Károly egykori bicskei csillagvizsgálójának történetét, s emellett még jó néhány más fejezetet is feldolgozott tudományunk múltjából.

J. J. a csillagászat honi történetének feltárását is megkezdte, s nemcsak Nagy Károlyról készített publikációt, hanem a Csillagászati Lapok első és második évfolyamában közléssorozata jelent meg az asztronómia honi története legfontosabb; levéltárakban megbúvó adatsorairól is. Sajnos Bolyai-kutatásai éppúgy torzók maradtak, mint e csillagászati vizsgálódásai, s a tudománytörténet-írás nagy kárára 1944-ben önkezével vetett véget életének. Ilyen tudású, e szakma mélységeit is feltárni képes, s a reáltudományokban is alapos jártassággal bíró historikus azóta is alig-alig akadt.

Főbb művei

Sípos Pál élete és matematikai munkássága. Bp., 1932.; Bernoulli Dániel és János egykorú Teleki útinaplók és levelek tükrében. Matematikai és Fizikai Lapok, 1936.; Clairaut, La Condamine, d'Alembert és kortársaik egykorú Teleki útinaplók tükrében. Uo., 1937.; Bolyai Farkas arcképéhez. Uo., 1938.; Gauss- és Encke-levelek az Országos Levéltárban. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1938.; Bernoulli Dániel és Clairaut levelei Teleki József grófhoz. Uo., 1938.; Önéletrajzi részletek Bolyai János Üdvtanában. Uo., 1939.; Csillagászati eszközök és adatok magyar szerző könyvében 1563-ban. Csillagászati Lapok, 1938.; Levéltári adatok a csillagászat hazai történetéhez. Uo., 1938-39. és klny.: Bp., 1939.; Csernák László. Debreceni Szemle, 1937. 7-8. Adatok Gauss asztronómiai munkásságának elemzéséhez. Csillagászati Lapok, 1940.; Nagy Károly. Uo. 1941.

Irodalom

GAZDA István: A Mathematikai és Physikai Lapok szerzőinek fizikatörténeti munkásságáról. Fizikai Szemle, 1979.; GAZDA István: J. J. In: GAZDA István-MARIK Miklós: Csillagászattörténeti ABC. 2. kiad. Bp., 1986.

Gazda István