JÁNOSSY LAJOS (Budapest, 1912. márc. 2. - Budapest, 1978. márc. 2.)

Egyetemi tanulmányait a bécsi és a berlini egyetemen végezte. Tudományos munkásságát W. Kolhörster professzor berlini laboratóriumában kezdte el 1934-ben. 1936-tól 1947-ig Angliában a Nobel-díjas P. M. D. Blackett professzor mellett dolgozott, a ma már méltán Blackett-iskolának nevezett kozmikus sugárzási csoportban: előbb a Birkbeck College-ben Londonban, majd 1938-tól a manchesteri egyetemen. 1947-ben a dublini Institute for Advanced Studies professzora és a kozmikus sugárzási laboratórium vezetője lett.

1950-ben a magyar kormány hívására hazatért Magyarországra, ahol a Tudományegyetem professzorává nevezték ki. 1951-1956-ig a Központi Fizikai Kutató Intézet kozmikus sugárzási laboratóriumának vezetője, majd 1956-1970-ig az intézet igazgatója volt.

1948-ban az Ír Tudományos Akadémia, majd 1951-ben az MTA tagjává választotta. Tagja lett még az NDK, Bulgária és Mongólia tudományos akadémiájának is.

Tudományos munkásságát a kozmikus sugárzás kísérleti és elméleti vizsgálata, a statisztikus folyamatok tanulmányozása, a relativitáselmélet és a kvantummechanika alapvető kérdéseinek a vizsgálata és ez utóbbival kapcsolatban a fény mikrostruktúrájának kísérleti vizsgálata terén fejtette ki.

Legfontosabb tudományos eredményei a kozmikus sugárzás területén az áthatoló záporok felfedezése, a lokális és kiterjedt záporok főbb tulajdonságainak tisztázása és a mezonkeltés mechanizmusára vonatkozó W. Heitlerrel közös vizsgálatai voltak.

Több tudományos és tudomány-népszerüsítő könyvet írt a kozmikus sugárzásról. Ezek közül a Clarendon Press, Oxford, kiadásában megjelent Cosmic Rays című monográfia ma is a kozmikus sugárzás egyik fontos kézikönyve. Magyarul, olaszul, lengyelül, bolgárul és németül is jelent meg kozmikus sugárzással foglalkozó könyve.

A statisztikus jelenségekre vonatkozó vizsgálatok eredményeképpen egyrészt a kozmikus sugárzási folyamatokban lejátszódó kaszkádfolyamatok általános elméletét dolgozta ki, másrészt a mérések értékelésének statisztikai problémáival foglalkozott. Ez utóbbi témakörrel kapcsolatos eredményeit a Clarendon Press kiadásában (1965) angolul, a moszkvai MIR kiadásában orosz nyelven (1965, 1968), majd az Akadémiai Kiadónál magyarul (1968) megjelent monográfiák tartalmazzák.

A speciális relativitáselmélet területén az eredeti Lorentz-féle felfogásból kiindulva kidolgozta egy, az Einstein-féle relativitáselmélettől különböző, de azonos fizikai eredményeket szolgáltató elmélet alapjait. A téma egységes tárgyalását nyújtja az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent (1971) angol nyelvű könyve.

A kvantummechanika alapvető kérdéseivel kapcsolatos vizsgálatai elsősorban az elmélet kísérleti alapjainak - és ezen belül a fény természetének - vizsgálatára irányultak. A fény kettős természetének tisztázására végzett Jánossy-kísérleteket a kvantumelmélet elvégzésével foglalkozó szakirodalom ma a legjelentősebbek közé sorolja.