Janáky István (Hódmezővásárhely, 1901. dec. 27.-Budapest, 1966. jan. 13.)

J. I. építészt, a legendás Simplon kávéház törzstagjaként érdekelte az irodalom, a képzőművészet, mozi és színház is. 1929-ben szerezte meg diplomáját és pályáját Arvé és Gerstenberger műtermében kezdte el. 1930-36 között Tőry Emil és Pogány Móric irodájában dolgozott. Az 1934-es Budapesti Nemzetközi Vásárnak több pavilonja is fűződik a nevéhez, melyek közül a legextravagánsabb a Sternberg hangszer- és rádiókereskedés nyitott zongorát formázó pavilonja.

Önálló munkájának tekinthető a II. kerületben az Áfonya utca 3. szám alatt 1935-36 során épült, lejtős terepen, szabadon álló kétemeletes lapostetős bérvilla, valamint a Balatonföldváron emelt Sellő-üdülőszálló. 1936-ban - miután Masirevich Györggyel közösen országos tervpályázaton az első díj mellé elnyerte a margitszigeti Palatinus Strandfürdő megbízását is - önálló építészirodát alapított. 1936-tól 1948-ig - a magán tervezőirodák kényszerű "kolhozosításáig" - ebben a felállásban működött, mindössze néhány alkalmazottat foglalkoztatva.

J. I. rendszeresen nyert első díjat tervpályázatokon, ami akkoriban a megbízást is jelentette. Az 1937-ben elkészült Palatinus Strandon kívül így valósult meg a Madách téri OTI bérház és rendelő 1939-40-ben, melyet Hübner Tiborral együtt tervezett. 1939-ben épült meg a XI. kerületben a Tűzőrség (Tas vezér út 9.),

1940-ben a IV. kerületben a Tűzoltóság épülete (Papp J. tér 1.). J. I. nagyon jó viszonyban volt a CIAM csoport tagjaival, Fischer Józseffel és Molnár Farkassal - Breuer Marcellel még pályáztak is - annak ellenére, hogy azok mereven geometrikus, puritán házaival szemben mindig is oldottabb, tömegében, anyaghasználatában, formai megoldásaiban jóval gazdagabb, a társművészeteknek is lehetőségeket nyújtó épületeket valósított meg. A 40-es években fellángoló falukutató mozgalom hatása az 1941-ben Szigetszentmiklóson emelt óvoda és egészségház, a nemzetközi és a hazai architektúrában egyaránt megelevenedő romantikus tendenciák pedig a Jánoshegyi Nagyszálló (1940-41), valamint az 1943-ban megépített Magyar Pamutipar Újpesti Munkásnőotthona esetében érvényesültek. 1942-ben fél esztendő alatt valósult meg Szendrői Jenővel közös nagy munkájuk, az I. kerületi Fő utcában az Ipari Anyaghivatal székháza - a háborús anyaggazdálkodás centruma -, mely az első nagyobb téli építkezés volt Magyarországon.

1948 nyarán J. I. is állami tervezővállalathoz kényszerült, először az ÉTI, majd ennek átszervezésekor a MATI, végül az 1949-ben megalakult KÖZTI építésze lett. Tehetséges fiatalokkal dolgozott együtt: 1949-ben építette Farkasdy Zoltánnal a Budapesti Műszaki Egyetem Stoczek utcai kutatóintézetét, valamint Jánossy Györggyel a hódmezővásárhelyi kultúrotthont. Szintén 1949-ben kezdődött meg a Miskolci Nehézipari Egyetem tervezése, amelybe J. I. Farkasdyn és Jánossyn kívül Raáb Ferencet és Zalaváry Lajost is bevonta. A "szocreál" megfoghatatlan elvárásainak Janáky számtalan tervvariánsban próbált megfelelni, keserű következményekkel.

A kultúrpolitika levegőtlensége Janáky másik nagy, 50-es évekbeli megbízását, a budai várpalota helyreállítását is kisiklatta, annak ellenére, hogy munkáját 1953-ban az Ybl-díj első fokozatával ismerték el. Janáky ezzel egyidőben a Mesteriskola alapító tagja és az első két ciklus igazgatója is volt. 1956-ban több törökországi szállodamegbízáshoz jutott a LAKÓTERV segítségével. Ezek ugyan nem valósultak meg, de friss, modern szellemben fogant tömegformálásuk az 1958-ban elkészült kecskeméti Aranyhomok szállóban visszaköszönt, ahol J. I. színvonalas képzőművész-gárdát vonultatott fel, olyan egyéniségekkel, mint Csernus Tibor, Hincz Gyula, Makrisz Agamemnon. E mű osztatlan sikere J. I.-t valamelyest kárpótolta a szocreál intermezzo idején elszenvedett sérelmekért és a Mesteriskola 1960-ban történő megszüntetéséért is. Halála a munkahelyén érte.