IZSÁK IMRE (Zalaegerszeg, 1929. febr. 28. - Párizs, 1965. ápr. 21.)

Szülei tanárok voltak, apja I. Gy. Endre földrajz-biológia, anyja Pálffy Aranka matematika-fizika szakos tanár volt. Az elemi iskolát szülővárosában végezte. A boldog gyermekkort beárnyékolta jó kedélyű édesanyja korai halála. Talán ez is közrejátszott abban, hogy elkerült hazulról a kőszegi katonai reáliskolába. A leventék Németországba hurcolása, az azt követő hadifogság után hazakerülve gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az elveszett egy évet behozta, egy év alatt két osztályt végzett, osztálytársaival egyidőben érettségizett. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta, matematika-fizika szakon. Eötvös-kollégista volt. 1951-ben, az egyetem elvégzése után az MTA Csillagvizsgáló Intézetébe került Budapestre. Detre László és Balázs Júlia közelségében hamarosan aspiráns, majd a szegedi egyetem oktatója. 1956 november végén Ausztriába távozott, majd a zürichi csillagvizsgálóban dolgozott. Innen többször ment Locarnóba, ahol új műszereket szerelt fel, állított be és napfigyeléseket végzett. 1958 decemberétől az USA-ban Cincinnati az első kutató-munkahelye, ahol mesterséges holdak mozgásával foglalkozott, azzal, amire vágyott. 1959 szeptemberében Cambridge-ben (Massachusetts) a Smithsonian Institution Astrophysical Observatory-ba került. Egy év múlva a NASA (Amerikai Űrkutatási Intézet) égimechanika osztályának vezetője lett. Itt igen kedvezőek voltak a kutatási lehetőségei; folytatta a mesterséges holdak pályájának vizsgálatát.

Matematikai tehetsége már gimnazista korában megmutatkozott, az országos matematikai versenyeken igen eredményesen szerepelt. Egyetemi hallgató korában dolgozatai jelentek meg. Ebben az időben a matematikai tudományokban a differenciálgeometria foglalkoztatta olyan eredménnyel, hogy szakmai, tudományos körökben őszinte meglepetést keltett. Foglalkoztatta a háromtest-probléma, illetve a soktest-probléma. Itt találkozott az égimechanika kérdéseivel, és perturbációs megoldásokat, illetve számításokat végzett, sokszor új eljárásokkal. Az M15 gömbhalmazra vonatkozó csillagászati megfigyelései is figyelmet érdemlőek. Egymás után jelentek meg jelentős eredményeket felmutató dolgozatai.

Részt vett a 4. kozmogóniai kongresszuson (Moszkva). Harmadmagával részt vett a kaukázusi expedícióban is, a teljes napfogyatkozás megfigyelésén.

Az USA-ban is sorra jelentek meg újabb eredményei, alapvető megállapításai a műholdak pályájának elemzéséről, a pálya kiszámításáról, annak menetéről, a mérések eredményeinek felhasználásáról, a Föld gravitációs erőterének meghatározásáról. Utóbbiak eredményeként állapította meg, hogy a Föld egyenlítője nem kör alakú, s hogy a Föld felszíne hullámos (geoidunduláció). A nehézségi erőtér eltéréseit térképre is rajzolta. Ilyen sejtések voltak korábban is, de ezeket ő bizonyította be. A korábbi számítások 100 m pontosságúak, az övé 10 m-es, amely 26 500 műholdmérés elemzésére támaszkodott.

Publikációinak száma 40 (ebből 8 magyar nyelvű). Első írása 1949-ben, az utolsó halála után, 1966-ban jelent meg.

A nagy ígéreteket korán sírba vitt, magyar-amerikai kitűnő égimechanikus I. I. érdemeit elismerendő, elneveztek róla a Hold túlsó oldalán egy krátert, valamint az ő nevét viseli egy aszteroida is.