Londoni orvosi tevékenysége idején (1765-68) Ingenhousz az elsők között javasolta, hogy a fekete himlő ellen védekezzenek a fertőzést enyhe tünetekkel átvészelő betegek szervezetéből nyert élő, kezeletlen kórokozóval. 1768-ban Bécsbe utazott, hogy védőoltásban részesítse Mária Terézia osztrák császárnő családját, s ezután udvari orvosként szolgált ott. Csak 1779-ben tért vissza Londonba, s közzétette felfedezését, amelyet igen ötletes kémiai növényélettani kísérleteiből szűrt le, nevezetesen azt, hogy a növények napfényben "tisztítják" árnyékban és sötétben pedig "megrontják" a közönséges levegőt. Joseph Priestley angol vegyész ekkor már kimutatta, hogy a növények képesek helyreállítani a levegő egy olyan sajátosságát, amely az állati élethez nélkülözhetetlen, de annak hatására megszűnik (vagyis az oxigéntartalmát). Ingenhousz felfedezte, hogy 1. ehhez a helyreállításhoz fény szükséges (fotoszintézis); 2. csak a növények zöld részei képesek a fotoszintézisre; és 3. a növények minden élő része "rontja" a levegőt (lélegzik), de egy adott zöld növény levegőt helyreállító hatása messze felülmúlja rontó hatását.
Ingenhousz több más tudományág iránt
is érdeklődött, így például nagy
teljesítményű sztatikus áramfejlesztőt
dolgozott ki (1766), és ő végezte el az első
mennyiségi méréseket a fémrudak hővezetőképessége
kapcsán (1789).