ILOSVAY LAJOS (Dés, 1851. okt. 30. - Budapest, 1936. szept. 30.)

Középiskoláit Kolozsvárott végezte, majd beállt gyógyszerész-gyakornoknak. Négy évi gyakorlat után beiratkozott a budapesti Tudományegyetemre, ahol mind a gyógyszerészi, mind a középiskolai tanári, mind pedig a bölcsészeti doktori oklevelet megszerezte. Tanársegédként először Lengyel Béla, majd Than Károly mellett dolgozott. 1880-ban kétéves külföldi ösztöndíjas tanulmányútra ment, melyet Heidelbergben Bunsen, Párizsban Berthelot és Münchenben Baeyer mellett töltött. 1882-ben a József Műegyetem meghívta az általános kémiai tanszék katedrájára Nendtvich Károly utódaként. 1902-03-ban a Műegyetem rektora volt.

Az MTA 1891-ben lev., 1905-ben r. tagjává, 1916-ban alelnökké választotta. A Természettudományi Társulatnak 1914-től haláláig elnöke volt, 1914-17 között vallás- és közoktatásügyi államtitkári posztot töltött be. Bár 1917-ben nyugalomba vonult, tanszékét megbízott vezetőként 1934-ig vezette. A József Műegyetem 1922-ben tb. doktorrá választotta az analitikai és szervetlen kémiai kutatás területén elért eredményeiért, kiterjedt szakmai és tudománynépszerűsítő tevékenységéért.

Ő vezette be az analitikai kémiába az első ionspecifikus reagenst 1889-ben, a nitrit kimutatására máig is használt Ilosvay-Griessreagenst. Számos további minőségi analitikai reakciót is kidolgozott. Az első magyar nyelvű szerves kémiai könyvet Bevezetés a szerves chemiába címmel ő írta meg 1905-ben.