Magyar származású osztrák-német vegyész, Nobel-díjas
A bécsi politechnikumon, majd Münchenben tanult, elektrokémiát és szerves kémiát. 1889-ben az erlangeni egyetemen doktorált szerves kémiából. 1891-92-ben a fizikus A. Kundt asszisztense lett. 1893-97-ig Grazban tanított, itt habilitálták magántanárrá is 1893-ban. 1897-1907 között a jénai egyetemen adott elő, egyidejűleg a jénai Schott-üveggyár számára is végzett kutatásokat. 1907-től haláláig a göttingeni egyetemen a szervetlen kémia professzora. Munkásságának középpontjában a kolloidkémia, főleg az anorganikus kolloidkémia volt. 1903-ban H. Siedentopffal közösen elkészítette az ultramikroszkópot, a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszközét. Ennek segítségével döntő fontosságú megállapításokat tett a kolloidok természetéről, részecskeeloszlásáról, a szolok és gélek szerkezetéről és állapotváltozásairól. 1924-ben választották a bécsi akadémia levelező tagjává, később pedig más tudományos testületek is számos kitüntető címet adományoztak neki. 1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Mindkét szülője révén magyar származású volt, beszélt is magyarul, azonban, mivel élete és teljes munkássága a német nyelvterülethez kapcsolódik, nem sorolhatjuk a magyar tudósok közé.