Botanikus
Felsőfokú tanulmányait a budapesti tudományegyetemen kezdte és a debreceni tudományegyetemen fejezte be 1931-ben. 1930 és 1934 között a debreceni egyetem növénytani tanszékén tanársegéd Soó Rezső mellett. 1934-1940-ig a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának segédőre, majd 1946-ig a szegedi Eötvös Loránd Kollégium igazgatója volt. 1946-ban a fővárosi Természettudományi Múzeum munkatársa, 1950-1966 között a Növénytár vezetője. 1954-1977-ig az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetének igazgatója. Ezt követően az intézmény tudományos tanácsadójaként tevékenykedett. A növénytársulástan és a növényföldrajz nemzetközileg elismert kutatója volt. 1950-ben Soó Rezsővel együtt megindította Magyarország növényföldrajzi térképezési munkálatait. Munkásságának legfőbb eredményei Magyarország növénytakarója változásainak feldolgozása a jégkorszaktól a mai időkig, és a magyarországi vegetáció 1967-ben elkészített térképe. 1951-től az MTA tagja. 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1991-ben pedig a Pro Natura emlékérmet vehette át.