Mérnök, műegyetemi tanár
Pályáját gyógyszerészként kezdte. 1878-tól a Ganz és Tsa általa megszervezett elektromos osztályának vezetője. Eleinte az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. Ezután érdeklődése a váltakozó áramok előállítása és felhasználása felé fordult. Sokoldalú feltaláló volt. 1900-ban megjelent művében 40 találmányának (pl. egyforgórészes áramátalakító, egyvágányú villamos vasút, bajonettzáras lámpafoglalat) leírását közölte. Az elektrotechnika fejlődése szempontjából legjelentősebb találmánya a Bláthy Ottóval és Déri Miksával együtt szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal (1885). 1893-1924 között a budapesti műegyemenen az erősáramú elektrotechnika ny. r. tanára, 1910-12-ben a gépészmérnöki osztály dékánja. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások felkarolásában és összehangolásában.