Mérnök, mûegyetemi tanár
Pályáját gyógyszerészként kezdte. 1878-tól a Ganz és Tsa általa megszervezett elektromos osztályának vezetõje. Eleinte az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. Ezután érdeklõdése a váltakozó áramok elõállítása és felhasználása felé fordult. Sokoldalú feltaláló volt. 1900-ban megjelent mûvében 40 találmányának (pl. egyforgórészes áramátalakító, egyvágányú villamos vasút, bajonettzáras lámpafoglalat) leírását közölte. Az elektrotechnika fejlõdése szempontjából legjelentõsebb találmánya a Bláthy Ottóval és Déri Miksával együtt szabadalmaztatott tetszõleges áttételû, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal (1885). 1893-1924 között a budapesti mûegyemenen az erõsáramú elektrotechnika ny. r. tanára, 1910-12-ben a gépészmérnöki osztály dékánja. 1905-tõl 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások felkarolásában és összehangolásában.