Amerikai fizikus
A Harvardon tanult kémiát, majd a Johns Hopkins és a Chicago egyetemeken folytatta tanulmányait. 1894-ben a berlini egyetemen Heinrich Rubensnél tanult, majd 1896-ban visszatért az USA-ba. 1901-ben Henry Rowland utódjaként kinevezték a Johns Hopkins egyetem fizikaprofesszorává, ahol az ultraibolya és infravörös fényképezés úttörõjévé vált. 1903-ban kifejlesztett egy speciális szûrõt, amely a látható fény kiszûrésével csak az infravörös és az ultraibolya sugárzást engedi át. Ultraibolya lámpát is feltalált, melyet Wood-lámpa néven ma is használnak az orvosi gyakorlatban. 1909-ben folyadéktükrös csillagászati távcsövet készített, ahol a paraboloid tükörfelületet a forgó higany felszíne biztosította. Az elsõ világháború alatt bekapcsolódott Langevin kísérleteibe, melyben a tengeralattjárók ultrahanggal történõ megfigyelését végezték. E kísérletek kapcsán jutott fontos eredményekhez késõbb Alfred Lee Loomis társaságában a nagyteljesítményû ultrahangok vizsgálatában. Élete során számos kitüntetésben részesült, megkapta többek között a Royal Society Rumford-érmét, és számos akadémia választotta tagjai sorána. A Holdon egy kráter õrzi nevét. (Piriti János)